Többségüknek a hajtásait és a virágait használjuk, de vannak olyanok is, amelyeknek a magja, a termése vagy éppen a gyökere értékes az ember számára.
Az illat- és zamatanyagok akkor halmozódnak fel a növényben, amikor a virágaik nyílni kezdenek: a főzéshez bármikor lehet tehát friss hajtást, levelet szedni, szárításra azonban a virágzó hajtásokat takarítsuk be. A hajtásokat kis csokorba kötjük, és fejjel lefelé felaggatjuk szellős, árnyékos, esőtől védett helyre. A kötegeket napfény ne érje, mert a bennük levő illóolaj ettől elpárolog! Óvjuk őket a levegőben levő szennyeződéstől, a portól, koromtól, füsttől is. A hajtásokon a levelek egy hét alatt megszáradnak, ekkor lefosztjuk őket és tüll-, vászon- vagy papírzacskóban tároljuk felhasználásukig. (Hosszabb ideig ne szárogassuk a növényeket, mert a fülbemászók és a hangyák előszeretettel fészkelnek a kötegekbe.)
Készítsen potpourrit! (A francia szó eredetileg rothadt fazekat jelent, mára azonban megváltozott az értelme: egyveleget, keveréket értünk alatta.) A potpourri különböző illatos növényrészek keveréke, amely nyitott fa-, kerámia-, vagy üvegedényben, vagy kis párnácskába töltve és felfüggesztve hosszú hónapokig illatozik a lakásban. Remek lehetőséget nyújt a háziasszony ötletességének kiteljesedéséhez!
Példaképen a potpuri néhány eleme: rózsaszirom, akácvirág, fenyőtű, fenyőtoboz, gyümölcsaszalvány (mazsola), levendula, liliomszirom, szegfűvirág. Színesítőként használható: tulipánszirom, körömvirág. Levelek: babér, citromfű, kakukkfű, muskátli, zsálya, rozmaring, kamilla. Termések: ánizsmag, fahéj, gyömbér, kapor, szegfűszeg, szerecsendió, vanília, komló stb.
Kommentáld!