Naspolya: szottyosan jóC-vitaminban gazdag rózsaféle
Nem
"szabályos" gyümölcs: a színe barnás, mintha romlófélben lenne, nem
lehet egy jó nagyot harapni belőle, az íze is szokatlan - de azért
érdemes felfedezni a késő ősz gyümölcsét, a naspolyát.
Ismerjük meg!
A
naspolya (Mespilus germanica)
a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik, az alma, a körte, a birs
rokona. Egyes források szerint Japánból származik, másutt úgy tudják,
hogy egy kínai kantonból lopták át Európába, ismét más szerint a számos
egyéb gyümölcs megismerésének szokásos útján, a Földközi tengeri
kereskedelem közvetítésével terjedt el Ázsiából. Az biztos, hogy Kelet-
és Délkelet-Európában erdőszéleken, cserjésekben vadon is megterem.
Magyarországon a házi kertek, díszkertek kedvelt gyümölcskülönlegessége.
Nagyobb mennyiségben Szentes és Szeged környékén termelik. Viszonylag
kistermetű fa vagy bokor, a meleget kedveli, ezért a Kárpát medencétől
északabbra már nemigen él meg. Három-öt méter magas fa vagy cserje,
vesszői barnásak vagy vörösesbarnák. Lombkoronája önmagában is dísze
lehet kerteknek, parkoknak.
| |
 |
|
| |
Naspolya: a lekvárja is ízletes
|
|
Virágai öntermékenyülők, ami azt jelenti, hogy akkor is terem, ha
csak egyetlen példány van belőle a közelben. A félárnyékot is elviseli, a
különböző talajtípusokhoz jól alkalmazkodó, igénytelen növény, de
kedveli a mélyrétegű, nyirkosabb talajokat. Nem fagyérzékeny, a
teleinket jól tűri. Május közepétől virágzik, virágai fehérek.
Gyümölcse gömbölyű
vagy körte alakú. Héja molyhos, színe éretten barna, édeskés fanyar
ízű, állománya kásás. Késő ősszel érik. A fáról leszedve még kemény és
élvezhetetlen a naspolya, de érlelés után megpuhul, vékony héja
pergamenszerűen elválik, lehúzható és sötétebb barna lesz, íze pedig
édessé válik.
Régebben ismerték több fajtáját, például a nottinghami, házi és
hollandi fajtájú naspolya, de ma már ezeket nem termesztik. Manapság
fellelhető fajtái: Early Red, Pineapple, Premier, Grossa De Sicilia,
Eulalia.
Miért jó?
Mintegy 12 százalék szénhidrátot és az almafélék közül is kiemelkedő
mennyiségű, 12 mg C-vitamint tartalmaz száz grammonként. Éretten a
nyersen való fogyasztása mellett lekvár főzésre is alkalmas, mivel magas
a pektintartalma. Tartalmaz még vasat és kalciumot, emellett jelentős
mennyiségű cserzőanyagot is. A vastartalma miatt fogyasztása
vérzékenyeknek kifejezetten ajánlott és ezen kívül még csonterősítő
hatása is van. Gyulladáscsökkentő hatású növényként ismeri a
természetgyógyászat. Energiatartalma 55 kcal, 236 kJ/100 gramm.
Jó tudni!
A naspolya ún. utóérő gyümölcs, október végén, november elején lehet
szüretelni. Régen szalmára terítve érlelték a kamrában, de akkor is jó,
ha a leszedésével megvárják az első fagyot. A somhoz és a kökényhez
hasonlóan ugyanis legjobban akkor fogyasztható, ha megcsípte a dér,
népiesen szólva "szottyossá" válik.
Hogyan fogyasszuk?
Feldolgozható
gyümölcslekvárnak,
pürének (húsok mellé köretként), vagy más gyümölcsfajtákkal (például
birs, alma, körte, vagy szilva) vegyesen ivólének. Az érett, dércsípte
gyümölcsöt fogyaszthatjuk nyersen. Ilyenkor a héját lehúzzuk, a magokat
kikerüljük, mert ezek élvezhetetlenek. Zselét is lehet belőle főzni,
mert sok pektint tartalmaz.
Tippek-tanácsok
Parfét készíthetünk a naspolyából, ha a megmosott gyümölcsöt
megtisztítjuk a héjától és a magvaitól, majd turmixgépben összetörjük.
Narancslikőrrel, cukorral, vaníliás cukorral, pici sóval ízesítjük, majd
habba vert tejszínbe keverjük, és formába öntve fagyasztjuk.
Lekvárnak elkészítve nem kell a héját, magvait sem eltávolítani,
hanem kilónként négy deci víz hozzáadásával főzzük, amíg szét nem esnek a
gyümölcsök. Szitán átnyomjuk, azután adjuk hozzá a cukrot, azzal együtt
sűrűre főzzük. Üvegekbe téve száraz dunsztba helyezzük. Sokféle
süteménybe, krémbe, egyéb édességbe felhasználható.
Érdekességek
A naspolyafa terméséből és leveléből előállított készítmények a
szájüreg és a garat gyulladásainak csökkentésére használhatók.
Bélbetegségek kezelésében is szerepet kapott. A naspolyafa kérgének
főzetét a népi gyógyászatban vérzések csillapítására alkalmazták. A
naspolyamagból készített teának vesekő elleni gyógyhatást
tulajdonítanak.
Dr. Bálint György
kultúrtörténeti érdekességként idézi a XVII. században élt Lippai
Jánost, aki a Posoni kert c. könyvében már említi a naspolyát: "A
noszpolyafa gyümölcseit, minek előtte meglágyul, akkor szedik: de jobb,
ha a fáján hagyják, hogy egyszer vagy kétszer megcsípje a dér, s édesebb
leszen. Ha elébb leszedik, s szalmára rakják, úgy is meglágyul, és
akkor eszik őtet nyersen, mert főve nem láttam."
Kommentáld!