Európába valószínűleg az arab kereskedők közvetítésével került. Latin neve, a Zizyphus az arab eredetű zizouf szóból ered, ami diótermő lótuszt jelent. A fiatal korában apró, bokros növényt nevezik kínai fügének, kínai datolyának, gumicukorfának és jujubefának is. A tudományos neve: Ziziphus jujuba.

Az indiai népek szerint a Himalája tövében levő jujubefa-ligetet választotta lakhelyéül Narada és Visnu isten. A hely ma is a hinduk szent zarándokhelye (Badrinath). Az amritsari Aranytemplomban levő jujubét szomorúságűző fának hívják. A történet szerint egy leprás ült a fa alatt és bámulta a vizet. Egyszerre csodás dolgot látott: egy fekete holló bukott alá a tóba, és vakító fehéren bukkant ki a vízből. A leprás elvonszolta magát a vízpartig, és kisujjával a jujube ágába kapaszkodva beleereszkedett a tóba. Nyomban meggyógyult, mintha soha életében nem lett volna beteg.

A tavat szép parkkal vették körbe, s a víz a mai napig is híres a gyógyhatásáról. A jujube ma megtalálható a Fülöp-szigeteken, Perzsiában, Közép-Ázsiában, Amerikában, Afrikában, és a Földközi-tenger mellett. Szabálytalan koronaformájú, örökzöld fája a kert legszebb dísze lehet. Ágai vékonyak, bütykösek, cikkcakkban futók. Kérge töredezett, vastag, sötétszürke. Levelei lándzsásak, változó állásúak. Alakjuk ovális, színük sötétzöld, fonákjuk finoman szőrözött.

Zöldes-fehér virágai a vékony hajtásokon ezerszámra nyílnak. Rendkívül bizarr látványt nyújtanak a csokrocskákban álló, apró, csillag alakú szirmok. Korán, egy-két éves korában már termőre fordul. A gyümölcse tojás alakú; az apró piros bogyóktól a hosszabb, sárgás, rozsdavörös termesztett változatig. Őszre fejlődnek ki a csonthéjas termések. Méretük fajtafüggő (2-5 cm). A vékony héj alatt ropogós, édeskés ízű, kellemesen illatos, fehér gyümölcshús található.

A gyümölcs különlegessége, hogy a magas savtartalma mellett sok cukrot, fehérjét, ásványi anyagokat, valamint sok C-vitamint tartalmaz.

Az arab utazók úti feljegyzései szerint fogyasztották aszalva, kemencében sütve, megpörkölve, megfőzve, rizzsel vagy kölessel. Még kandírozott cukorkát is készítettek belőle. Innen származik egyik neve: gumicukorfa.

A növények meghálálják a meleg fekvésű, laza szerkezetű talajokat. Nevelése egyszerű, mivel szívóssága révén jól ellenáll a szárazságnak és a fagynak (-20 °C-ig). Hosszú tenyészidejű növény, sok napsütést igényel. Rendszeres öntözése csak az ültetést követő 1-2 évben fontos, míg gyökerei kellően meg nem erősödnek. A fa későn hajt ki, így elkerüli a késő tavaszi fagyokat; nyáron szépen virágzik. Jó körülmények között 50-55 évet is megélhet. Betegségei és kártevői Magyarországon még nem ismeretesek.

A hinduk hite szerint Rama isten megáldotta a fát és így szólt:

"Fácska, öröklétet kapsz! Bármíly mélyről is fordít ki az ember a földből, ha csak egyetlen darabkád a földben marad, abból újra fakadsz..."