Miért olyan egészséges a kékszőlő, a kékáfonya, a kékszilva, a kökény héjai?

Az elmúlt hétvégén gyönyörű kiránduló idő volt. Még egyszer előveszem a biciklit – gondoltam. Erdei bicikli-túrára indultam. Utamba került egy szép nagy kökénybokor tele kékszemű kökénnyel. Meg kellett állnom és elkezdtem csipegetni. Bevettem a számba a gyümölcsöt, nyelvemmel és fogaimmal kiforgattam a magokat. A magokat kiköptem és a héjat lenyeltem. Még a nagyapámtól tanultam, hogy így kell enni a kökényt. Mikor a dér megcsípi, akkor már nem olyan fanyar, és ehető a kökénybokor gyümölcse. Eszembe jutott egy nagyon régi kép egy afgán lányról, ami nekem nagyon tetszett annak idején. Bár nem teljesen kökény színű volt a szeme, de elneveztem „kökényszemű barnalánynak”. Miért tetszik nekünk annyira a kökény szem? Lehet, hogy az egészségesség érzésével függ össze? Ki tudja?

Az mindenesetre tény, hogy a kékszínű gyümölcsök hamvas héjai az egészségvédelemben fontos szerepet játszanak. De miért? – kérdezhetnénk. Milyen titkokat rejt az a hamvas felszín? Azt a molekulatípust, melyről itt szó van, flavonoidoknak nevezzük. Volt szerencsém dr.Garai Jánossal, kiváló orvos kutatóval együtt dolgozni. Nem, így ez kicsit nagyképűen hangzik, a flavonoidoknak ő volt a legnagyobb ismerője hazánkban, én csak maximum belekotyoghattam a munkájába. Ekkor, mint fizikusnak a flavonoidokról nekem az „jött le”, hogy ezek a típusú molekulák nem ionizálódnak, nem adnak, vesznek elektronokat, tehát se nem oxidálódnak se nem redukálódnak. Csak belső töltésátrendeződés történik bennük. Sokan antioxidánsoknak hívják őket. Nem, rosszul mondom, nem „sokan”, hanem mindenki. Nagy baj lenne, ha gátolnák az oxidációt a szervezetünkben, mert akkor megfulladnánk. Ugyanis az oxidációval nyerjük az energiánkat, oxidáció nélkül meg sem tudnánk mozdulni. Kétféle oxidációt kell megkülönböztetni, az egyik, a biokémiailag hasznos oxidációban csakegyetlen reakció történik, egy elektron kerül alacsonyabb energiaállapotba és ebből nyerünk energiát.  A számunkra káros oxidációban viszont a káros oxidatív szabadgyökök nem egyetlen reakciót indítanak el, hanem láncreakciót. Ekkor a láncreakciók folyamán ionizáció történik, nem egy, hanem sok. Szerintem ezt a káros, oxidatív láncreakciót gátolják a flavonoidok. Ugyanezt teszi a kozmikus- és a radioaktív sugárzás is bennünk. Ionizációs nyomvonalakat „húz” bennünk. A radioaktív sugárzásokat ionizációs sugárzásoknak is hívják. Ha ugyanis egy ilyen sugárzás anyagban hatol át, akkor az anyag molekuláit ionizálja, ionpárokat hoz létre az anyagban, addig, amíg el nem veszti az energiáját.

Most térjünk vissza a kékgyümölcsök hamvas héjaira.

Van olyan vélemény, hogy a hamvas réteg a kék gyümölcsök felszínén megakadályozza a gyümölcsök gombás fertőzését. Jómagam onnan közelíteném a helyzetet, hogy a hamvas rétegben lévőpterostilbene és rezveratrol nevű flavonoid molekulák megakadályozzák az ultraibolya sugárzás és kozmikus sugárzásból eredő ionizációt a gyümölcs felszínén. Így nem alakulnak ki a gyümölcsön mikro sérülések, amelyeken támadást indíthatnának a kórokozók. Tehát a helyes sorrend az, hogy a sérüléseket megakadályozva megakadályozzuk a fertőzést is.

A fent említett két flavonoidról kimutatták, hogy a legjobb gyulladáscsökkentők és a legjobb öregedés- gátlók. A fennálló öregedés-elmélet szerint az öregedést elsősorban a káros szabadgyökök roncsoló hatásának – a saját olvasatom szerint az ionizációnak – köszönhetjük. Mivel mondhatjuk, hogy az oxidáció az élet motorja, így az anti-oxidáció értelemszerűen az élet gátlója, fékje, lenne. A fenti gondolatmenetet folytatva, a gyulladáscsökkentő és öregedés-gátló molekulákat nem antioxidánsoknak, hanem anti -ionizátoroknak kellene nevezni, ha következetesek akarunk lenni.

A kékhéjas gyümölcsök héjain kialakult hamvas réteg két flavonoidja, a pterostilbene és a rezveratrola káros ionizáció gátlói, tehát anti-ionizátorok. Az esetünkben az anti-ionizátor korlátozottabb kifejezés, mint az antioxidáns, mert csak a káros oxidációt gátolja, a hasznos oxidációt, az energia jótékony kinyerésének formáját nem.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy megtaláltuk a természet két leghatékonyabb egészségvédő molekuláját a kékgyümölcsök felületi hamvaiban. Mivel számtalan vizsgálat igazolta a gyulladáscsökkentő hatásait e két molekulának, ezért feltételezhetjük, hogy a gyulladásokban is nem szimpla oxidáció történik, hanem láncoxidációk, amelyek mellékterméke a közvetlen környezet ionizálása. A gyulladásban ionizációs rombolás folyik, hogy megölje a betolakodó ellenséget. Mikor elkezdtem az egészséges táplálkozás kutatásával foglalkozni célkitűzésként kijelentettem, hogy a gyulladások esküdt ellensége leszek, mert minden betegség, így a rák is, gyulladásokból indul ki.

Vizsgáljuk meg most, hogy mi a helyzet az öregedéssel? Azt állítottuk, hogy az öregedés folyamán a sejtjeink egyre kevesebb vizet képesek megkötni. Minél öregebbek vagyunk, annál kevesebb a kötött víz a sejtjeinkben, így az egész testünkben is kevesebb víz van öreg korunkban. A sejtjeinkben a sejt vázát képező fehérje rostok megkötik a vizet és kocsonyás állagú lesz. A sejten kívül nem a kötött, a kocsonyás állag a jellemző, hanem a folyékony, lásd „húsleves” állagú víz. A kocsonyás, géles állagú vízben más a víz szerkezete, mint a „húsleves” szerű vízben. Az MRI, a mágnes rezonanciás imidzsing, diagnosztikai rendszerben kimutatható a kétféle víz szerkezetének különbsége, így megkülönböztethetőek a gyulladásos beteg szövetek az egészségesektől. Ha öregedünk, kevesebb kocsonyás, gélesen kötött, víz lesz a sejtjeinkben, így szöveteinkben is. Vagyis, ha gátolni szeretnénk az öregedést, akkor gátolnunk kell a kocsonyás, kötött, víznek a folyékonnyá válását. Ebből következően, kijelenthetjük, hogy a káros láncoxidáció, és a vele együtt fellépő ionizáció roncsolja a kötött víz szerkezetét, és a roncsolás eredményeként folyékonnyá válik, ami aztán a vesénken keresztül elhagy bennünket. Így öregszünk lassan, mert a bennünk ért ionizációk hatása visszafordítatlanul összeadódik. Mivel az ionizáció hatását visszafordítani nem tudjuk, a kialakulását kell megakadályozni. Ezért kellenek nekünk a kékhéjú gyümölcsök.

Milyen jó lenne, ha a mi bőrünk is és a bélcsatornánk belső fala is olyan hamvas bevonattal rendelkezne, mint a kékhéjú gyümölcsök. Kevésbé ártanának az ionizáló sugárzások és az oxidatív szabadgyökök. Ehelyett van nekünk az immunrendszerünk, nem rosszabb, mint a gyümölcsök védelme. De, csak akkor hatékony, ha egészséges. Már írtam többször, hogy csak akkor lehet egészséges az immunrendszerünk, ha a bélflóránk is egészséges. Gyakran rongáljuk a bélflóránkat tartósítószerekkel, gyógyszerekkel, antibiotikumokkal, ezek után a hatások után mindig regenerálnunk kell a bélflóránkat. Erre szolgál a találmányom, a Mikrorostos Gél. A Mikrorostos Gél tartalmaz, már a kezdetektől fogva kékszőlő-héjat is. Ez nem véletlen, mert a kékszőlő-héj a legjobban hozzáférhető pterostilbene és rezveratrol forrás.

A kékszőlő, a kékáfonya, a kékszilva és a kökény héján található a legtöbb hamvas felület. Ezekben a hamvas felületekben találhatók a leghatékonyabb gyulladáscsökkentő flavonoidok, a pterostilbene és arezveratrol. Ha jobban megnézzük, nem mindegyik szőlő és szilvafajta egyformán hamvas. Figyeljünk oda a hamvasság mértékére! Igazából azt szeretném, ha csak a gyümölcsök héját nyernénk ki valahogy és csak azt fogyasztanánk, azért mert a szőlő és a szilva is sok gyümölcscukrot tartalmaznak. A gyümölcscukor (a fruktóz) B-listára került a legújabb táplálkozás-kutatások szerint. A lényeg az, hogy nem káros, de figyelni kell a fogyasztására, ne együnk belőle túl sokat. Ezért a teljes gyümölcs aszalt formája is csak korlátozottan ajánlott fogyasztásra. Tudom, hogy megjelentek olyan írások, melyek azt sugallják, hogy a szőlőmag is nagyon nagy hatásokkal bír akár őrölve, akár préselve. Ezek az állítások nem bizonyítottak! Majd később írok a legegészségesebb magokról is, és a legegészségesebb zöldségekről is. Vannak ilyenek!