Visszatérő olvasóim megszokhatták, hogy szerdánként valamely aktuálisan ültethető zöldségféle részletes nevelési útmutatóját adom közre. Ezúttal, hogy a kivétel erősítse a szabályt, nem egy ehető kerti terményről lesz szó, hanem egy olyan gyógy-, és dísznövényről, mely a kert éke lehet, illata belengi a birtokot, és a háztartásban is felhasználható. Akinek eddig nem ugrott be, miről lesz szó, annak elárulom, hogy a levendulatermesztés a mai téma.
A levendula méltán örvend nagy népszerűségnek, egyszerre örvendezteti meg gazdáját szépségével, illatával, kerítésen belülre hozza a mediterrán tájak illúzióját, levelei elűzik a molyokat, ráadásul mint kerti növény, kifejezetten kevés törődést igényel. Nézzük hát, hogy lehet saját ültetvényünk.
Lavandula angustifolia
Első lépésben tisztázzuk, hogy melyik levendulával népesítenénk be kertünket. A francia levendula (Lavandula angustifolia) a legelterjedtebb, legértékesebb fajta, ezt találjuk például Tihanyban is. A telet jól bírja, évelőként tavasszal újra kihajt, élettartama pedig hosszú, akár 40-50 évig is elélhet. Négy-öt év alatt éri el maximális fejlettségi fokát, ilyenkor derékig érő (kb 80 cm magas) és fél-egy méter átmérőjű bokorként díszlik. Az angol levendula (Lavandula intermedia) inkább az ipari felhasználásban jelentősebb, illata ugyan markánsabb, de illóolaja kevésbé értékes, és a talajt, öntözést tekintve is igényesebb, hogy ne mondjam macerásabb, mint francia rokona, ráadásul a hidegebb teleket nem tűri jól. Érdekesség, hogy van némi zavar a magyar elnevezések körül, kertészetekben találkozhatunk magyar, vagy épp spanyolnak nevezett levendulával is, akit érdekel az elnevezésekkel kapcsolatos magyarázat IDE kattintva olvashat egy kiváló írást a témában. Összességében azt javaslom, inkább jó minőségű Lavandula angustifolia-t szerezzünk be (például a híres tihanyi termőhelyről).
Lavandula intermedia
Ültetésre kész tihanyi konténeres levendula
A levendula szaporítása történhet magról, de ennek a késő ősz az ideje, így ez jelen pillanatban tárgytalan, ám előnevelt palántát, vagy tőosztásból származó növényt éppen mostanában, kora tavasszal ültethetünk (a kora tavasz elviekben pár héttel korábbi időpontot jelentett volna, ám az eddigi hektikás időjárás miatt most is jó fázisban vagyunk). A levendulával kapcsolatos legfőbb követelmény a sok napsütés, ezért a kert olyan részébe ültessük, ahol sok fény éri, és melegben lesz. Különösebb előkészületekre - már persze a megfelelő hely kijelölése után - nem lesz szükség, a szokásos talajátmozgatás mellett esetleg egy enyhe trágyázás szóba jöhet, de ha az adott területen tavaly ez megtörtént, akkor ez sem követelmény. A közeget tekintve a levendula cseppet sem válogatós, a kedvence a meszes, agyagos, tápanyagokban szegény föld, az se baj, ha a terület köves, sziklás (olyannyira, hogy sziklakertbe is telepíthetjük, elsőrangú dísz lesz!), amit kerülni kell, az a pangó vizes, nyirkos közeg. Az ültetési távolság függ attól, hogy mi a célunk, ha fél méternél közelebb telepítjük egymáshoz a töveket, akkor sövényszerű, összefüggő sort kapunk, ha 80-100 centimétert hagyunk a tövek közt, akkor terebélyes, gömbszerű bokrokat nyerünk.
Ilyen csinos bokor válhat belőle
De sorba is telepíthetjük, például kerti út, vagy a házhoz vezető ösvény mellé
A szabadgyökeres levendulát ültetéskor iszapoljuk be, majd ezt követően hetente egyszer-kétszer öntözzük pár héten keresztül, hogy segítsük a begyökeresedést. A cserepes példányokat egyszerűen földlabdástul helyezzük el (a levendulához kedvet kapóknak feltétlenül az utóbbi változatot ajánlom). Később, mikor a növény már kifejlesztette mélyre hatoló gyökereit, az öntözés szinte teljesen elhagyható, ám hosszabb, forró, aszályos időszakokban pótoljuk néha a hiányzó nedvességet. A levendulának valószínűleg nem lesznek kártevői, a túlöntözés esetleg gombásodást indíthat el, de egyebekben ellenálló növényről van szó, olyannyira, hogy gyakran társítják rózsával, egyrészt az esztétikai hatás miatt, másrészt mert a lila bokor távoltartja a rózsa kártevőit (tetveket, hangyákat).
Impozáns virágok
A tavasszal elültetett tövek már az első évben virágozni fognak, persze a virágzat a mérettel arányos lesz, vagyis az első években kevesebb. A levendula a teljes nagyság eléréséig évente körülbelül megduplázza magát, ám fontos, hogy a nyár közepi virágzást követően vágjuk vissza, hogy megújulhasson, ilyenkor a teljes magasság 50-70%-áig nyessük vissza a bokrot. A betakarítás ideje optimális esetben a virágzási időszak közepe, ez nagyjából június tájéka. Ha nem várunk sokáig a szürettel, akkor még egy őszi virágzással is számolhatunk. A levendulából a balkonkertészek sem maradnak ki, napos, meleg erkélyeken sikerrel nevelhető az illatos növény, azonban idővel méretes bokorrá válik, ezzel mindenképpen kalkulálni kell. Balkonos ültetésénél fontos, hogy nagyméretű cserepet, ültetőládát kapjon, és ilyenkor rendszeresen kell öntözni, gondozása egyebekben megegyezik a kerti példányokéval.
A híres tihanyi levendula ITT szerezhető be, de több nemesített változat is elérhető az érdeklődőknek.
Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.
Kommentáld!