A Fecskefű levelét és gyökerét használjuk.
A vérehulló fecskefű A Fecskefű a szövetre, az izomra, a mirigyre, és vérre hat.
Hatását az emésztőrendszeren, a mirigyrendszeren, véren, külsőleg a bőrön keresztül fejti ki.
Összehúzó, fájdalomcsillapító, izgató, vértisztító tulajdonságokkal rendelkezik.

Használható epe- májbajok, sárgaság, epekő, gyomor- és bélhurut, reuma, köszvény és egyéb nyirok elváltozásai, vese és hólyag panaszok, fülzúgás, szemölcs, tyúkszem, daganatos megbetegedések, egyéb nyirokmirigy elváltozások, bőrelváltozások, bőrrák, ekcéma, sömör, napallergia miatti sebek, sebkezelés esetén.

A Vérehulló fecskefüvet, a Kukorica bibéhez és kukorica maghoz hasonlóan, azért soroltam be könyvembe, hogy felhívjam a figyelmet a köztudatban nem ismert hatásaira is.

A Vérehulló fecskefű különleges tulajdonsága, hogy gátolja a sejtosztódást, és egyben fehérjéket bontó tulajdonsággal is rendelkezik. Viszont nem válogat az elhalt és az élő sejtek közütt. Ezért használata nagy óvatosságot igényel, főleg mert elsősorban pont a szövetekre és izmokra fejti ki hatását, melyekre roncsolólag is hat, és nem építőleg. Tehát míg egyrészről nagyon jó szolgálatot tesz, másrészről káros hatást hordoz.

A máj, hasnyálmirigy, emésztő mirigyek, és a vese kiválasztását fokozza. Ezen szervekre tisztító hatással bír, így felgyorsítja a vérben található méreganyagok eltávolítását is, vértisztító hatású.

Máj megnagyobbodás, sárgaság, epekő, köszvény, reuma esetén sikerrel alkalmazható. Bor formájában napi három kortyot szabad csak elfogyasztani, és egy hétnél tovább önmagában ne alkalmazzuk. Májbajok esetén két csésze teát kell egész napra elosztani, úgy, hogy kortyonként fogyasztgatjuk. Ha lehet inkább teakeverékben alkalmazzuk, más hasonló hatású gyógynövényekkel együtt. Használatát az ajánlott adag felével kezdjük, mivel a tüneteket fokozhatja, majd pár nap után térhetünk rá az ajánlott adagolásra.
A májjal és a koleszterinnel összefüggő elváltozás, a szemzugnál, de szemöldök alatti részen jelentkező sárga, zsírszerű folt. Külsőleg kenegessük Fecskefű kivonattal, és napi 3 csésze májra ható és koleszterincsökkentő teakeverék elfogyasztása ajánlott.

Vese megbetegedések és fájdalmas vizelés esetén teakeverékben alkalmazzuk. Napi 2-3 csészével fogyasszunk a teakeverék teájából.
A vesebetegséggel együtt fellépő mellékvese hormon csökkent működésére utal a nők kiszőrösödése. A szőrös felületet kenjük be Fecskefű levével, majd 1-2 óra múlva mossuk meg. Erre a célra nagyon megfelel még a Körömvirág levének, vagy tinktúrájának alkalmazása is. Ilyenkor alkalmazzunk vesére és érrendszerre ható teakeveréket.

Fülzúgás esetén naponta 2-3 csésze érrendszerre ható teakeveréket fogyasszunk el. A hajszálerekre és a visszerekre is ható vértisztítás érvényesül ilyenkor. A fülzúgás azon fajtája, amikor főleg fekvő állapotban öblösen halljuk saját szívverésünket a fülben, arra utal, hogy a két érrendszer között nincs meg a nyomásegyensúly a fej ezen területein, és a fül, de már a szem ereiben sem. Az erek meszesedésére, eltömítődésére, szűkületére utaló jel. A fejet úgy kell néznünk, és látnunk, mint a számunkra legfontosabb „végtagot”, hisz szervezetünk is annak veszi. A fej és szervei, különleges kiemeltségük miatt a friss oxigéndús vérből, a szív után, legelsőként részesülnek, de, ha a szervezet más területein, főleg már a váll és nyaki területeken, a két véráram között nagy a nyomáskülönbség, ez előbb-utóbb a fej ereinél is megjelenik. Ha a bal fülnél jelentkezik ez a fülzúgás és lüktető érzés, akkor az elváltozás már a szívből kilépő aortát (fővivő eret) is lefogja, illetve kezdődő szívbajra, vagy legalábbis a szív koszorúerének meszesedésére is lehet következtetni. De lehet a visszerek elzáródásából, elzsírosodásából eredő tünet is, ami az egyensúlytalanságot létrehozza. A visszerek rugalmasságára viseljünk nagyobb gondot. Ennek ismeretében erre a tünetünkre ne a Vérehulló fecskefüvet fogyasszuk, hanem más vértisztító, hajszálértisztító teakeveréket állítsunk össze. Fagyöngy vagy Kálmos kúrát is vegyünk. Külsőleg tehetünk levélzetet a fül mögé, ha ragaszkodunk hozzá. Végezzünk napi tornagyakorlatokat is, (lásd: napi-, szem- fül- máj, vesegyakorlat,) és nagyon jót tesznek a részleges vagy teljes masszíroztatások is.

A Vérehulló hajszálerekre ható vértisztító tulajdonsága, fájdalomcsillapító morfinszármazéka, és a mirigyekre ható oldó hatása, együttesen jelentkezik a vékony bőrfelszín alatt található szem kenegetése, borogatása esetén. A gyógynövény majdnem minden tulajdonsága érvényesíthető a szembetegségeknél. Bármilyen látáscsökkenés, szembevérzés, retina leválás veszélye, szürke hályog, zöld hályog, megerőltetés miatti fókuszálási hiba, fáradékony szem, szemkörnyéki ödéma, túlzott, vagy nem megfelelő könnyképzés esetén segítséget nyújt. Nem csodaszer azonban! Hígított levével tehetünk borogatást a szemre, vagy a levél összedörgölgetése után kinyert lével, a becsukott szemet körbe kenegethetjük. Ha a szembe kerül, nagyon csípő érzést okoz. Ne ijedjünk meg, a fájdalom tűrésén kívül, semmi bajunk nem lesz, de ez a fájdalom nagyon intenzív, mivel a nyálkahártyákat nagymértékben izgatja. Lehetséges, hogy 10 percig sem tudjuk kinyitni szemünket, akármennyire igyekszünk is vele. Tehát, ha lehet, ezt kerüljük el. A szembetegségek nagyobb részét véglegesen gyógyítja, illetve sok ember szemműtéti beavatkozását elnapolhatóvá teszi.

A frissen kinyert léből, vagy darálékából készített borogatás, oldja az altesti nyirokmirigyek duzzanatait, elzáródásait. Ilyenkor a szövetekre, és főleg fehérjebontó képességére számíthatunk. Lenmagliszttel keverve pakolásként is felrakható.

Nehezen gyógyuló sebek esetén, frissen kinyert levét, és kivonatait, szárított levelének porát is használhatjuk.
Daganatok, elfertőződött, vagy kifakadt rákos sebek, ótvar, sömör, ekcéma, allergiás bőrkiütések esetén borogató, de a Fecskefű levéből készített krém is alkalmazható. Itt is sejtosztódást gátló és fehérjebontó képessége alapján is, és vértisztítókén is hat. Vigyázva alkalmazzuk, csak a tényleges felületre tegyük és figyeljük hatását. 2-3 napi használat után tartsunk 2-3 napi szünetet, mert hatását csak ekkorra fejti ki.
Fájdalmas, kitüremkedő aranyérnél, külsőleg lemosóként, vagy krémként, belsőlegesen pedig tisztítóként és fertőtlenítőként, sebgyógyítóként hat. Napi 2-3 gyenge teát fogyasszunk el belőle, de itt is ajánlott teakeverék formájában alkalmazni, vagy csak külsőleg.
Lábszárfekélynél a seb széleit kell bekenni a kivonattal. Kisebb sebek, a szeszes kivonatával tisztíthatók. A nem sebes, feldagadt lábrészre, pakolást tegyünk a nyirkok eltávolítására, fel egészen a combtőig. Ha a nyirkok megrekednek, nagy duzzanat a combtő alján, a borogatást a csípőrészig tegyük fel. Ez az eljárás a Fecskefűvel nagyon eredményes, de szívbetegeknek nem ajánlott. Használjunk helyette más fehérjebontó, fibrinoldó gyógynövényeket.
A pakolás trombózisos lábnál is alkalmazható.

Megfigyeléseim szerint a pakolásokat sokan nem helyesen alkalmazzák. Minden pakolás, borogatás, tuftolás, öblögetés alapját maga a betegség alaptermészete határozza meg, és hogy mit akarunk elérni általuk. A fájdalmak megszüntetésére, a területre és a test törzséhez közeli felületekre alkalmazzunk pakolásokat. Ha váladékokat, nyirkokat, duzzanatokat, daganatokat, vérömlenyeket akarunk feloldani, eltávolítani, akkor végtagok esetén sosem a közepére alkalmazzuk, magára a fájó vagy elváltozott felületre, hanem elsősorban a még nem sérült felületre, és ott is a fájó felület fölötti területére, amely közel esik a törzshöz. Így alsólábszár esetén, a még nem sérült alsólábszár részre, és a combokra helyezzük. Lábfej esetén az alsólábszár részre, esetleg még a combokra is. A törzsön, körkörösen a sérült felületrésznél alkalmazzuk a pakolásokat elsősorban, ha maga a felület is beleesik már problémákat okozhat. Ebben az esetben, ugyanis az elváltozás túl korán szétoszlik, és a szervezet nem biztos, hogy ugyanilyen gyorsan képes a kioldódott anyagokat elszállítani, vagy feldolgozni, ez által többletmunkára kényszerítjük valamelyik méregtelenítő szervünket, amelyik megbetegedhet, pl. máj-epe, lép, nyirokrendszeri csomósodás, elzáródás. A masszírozgatásokkal ugyanez a helyzet. A masszírozás egy külön szakma, annak is több ága létezik, melyeknek alapszabályai vannak. Rossz masszírozással, akár életveszélyes állapotokat is létrehozhatunk szervezetünkben. Nézzünk utána, olvassunk róluk szóló könyveket.

A Vérehulló fecskefű, friss szárának letépésekor kibuggyanó levét kell a szemölcsre, vagy tyúkszemre kenni. Pár napos kezelés után a felület el kezd pörkösödni, üszkösödik, elhal, majd leesik. Vadhús esetén is alkalmazható. A már vérerekkel beszőtt szemölcsök esetén bizonyosodhatunk meg arról, hogy milyen drasztikus gyógynövénnyel állunk szemben, ennek alapján fontoljuk meg a belsőleges használatára való alkalmazását, és ha lehet ilyen módon ne éljünk vele. Nagyon sok más gyógynövényt használhatunk helyette.
Friss sebekre, vágásokra téve, azonnal hat. Szinte összesüti, kicsapatja a környező fehérjeállományt, úgy néz ki, mint a tojásfehérje, amikor buggyantva készítjük. Nagyon csíp, de varratosítja a sebet. Utána gyorsan szünteti a fájdalmat, morfinszerű hatása miatt. Erre a célra frissen kinyert kivonata, leve is megfelel. Erős vérzés esetén használata tilos, a véráramba kerülnie nem szabad.

Állatgyógyászatban felfúvódásra, tőgy-gyulladásra, daganatokra, bőrkiütésekre mirigymegkeményedésekre alkalmazzák. Legyek ellen a levelek porával hintik, vagy dörzsölik be az állatokat. Távol tartja a legyeket és csípésük utófájdalmait is enyhíti.

(Olvasmányaim alapján nagyon hasonlít a Vérehulló fecskefű a Kanadai mák nevű növényhez, melynek gyökere hánytató és hasmenést előidéző hatású és Amerikában az Aranypecsét nevű értékes gyógynövényt hamisítják vele.)

A Vérehulló fecskefű, mérgező összetevőket tartalmaz, és minden tekintetben erős hatású szer. Legalább annyira veszélyes a mértéktelen teaként való használata, mint a Fekete nadálynak, igazi Sáfránynak, vagy Erős paprikának, vagy bármely gyógyszernek, melyet az orvos meghatározott adagban ír fel számunkra, és attól eltérő használata esetén megbetegedhetünk, vagy kárt okozunk magunknak.
Belsőlegesen nagyon hígított formában is kifejti hatását, ún. homeopatikus módon. A növény rezgéseit és hatóanyagait a szervezet észreveszi és reagál rá. Ez alátámasztja, hogy mértéktelen, vagy óvatlan alkalmazása felesleges.

Használata külsőleg ajánlott, belső használata, eredményessége ellenére is veszélyes. A növényben legnagyobb mértékben előforduló hatóanyag szívméregként van nyilván tartva, és mivel maga a gyógynövény az izmokra fejti ki hatását, a szívizmot is károsítja, a vérben található fehérjéket kicsaphatja. Külső, vagy túlzott használata esetén a bőrön hólyagok keletkezhetnek, vagy orrvérzés jelentkezhet. Izgatja a nyálkahártyákat. Belsőleg, kis mennyiségben és kevés ideig, 2-3 nap, és csak alkalmanként való alkalmazása, a jó szívet remélhetőleg nem károsítja. Szívbaj, és sűrűvérűség esetén használata egyértelműen nem ajánlott.

Tea: 1 kávéskanál levelet leforrázunk 2,5 dl forró vízzel, majd lefedve állni hagyjuk 2-3 percig, majd ízesítés nélkül fogyasztjuk. Gyorsan elkészíthető teát kapunk, ha a lé kivonatból vagy a tinktúrából teszünk a vízbe 10-15 cseppet. A cseppekből egy napra 40 csepp alkalmazható, 2-4 csészére elosztva. A teát önmagában 2-3 napnál tovább ne alkalmazzunk. Ha lehet inkább teakeverékben alkalmazzuk, más hasonló hatású gyógynövényekkel együtt.
Friss lé: a leveleket, szárakat és virágokat jól megmossuk és azon nedvesen gyümölcs-centrifugával nyerjük ki a levét. Összedarabolva turmixolhatjuk is, de ilyenkor kevés vizet is adjunk hozzá, majd minden alkalommal sajtoljuk ki, és rakjuk vissza a levet a következő darálékhoz folyadék alapnak. Így jó sűrű kivonatot nyerünk. Hűtőben tárolandó. Mind külsőleg, mind belsőleg, cseppek formájában, alkalmazható.
Tinktúra: Egy közepes nagyságú kb. 50 g, feldarabolt teljes növényt, földtől tisztítva, megmosva, felöntünk annyi 40%-os alkohollal, hogy ellepje, állni hagyjuk 10 napig. Napi adagja maximum 40 csepp, vagy a felületre téve.
Bor: 1 teljes, kis nagyságú Fecskefüvet, vagy 4-5 nagy levelét jól megmosunk. Ne daraboljuk fel, egyben rakjuk az üvegbe, és 0,5 liter borral öntsük le. 1-2 óráig hagyjuk állni, aztán kifacsarjuk és napi három kortyot fogyasztunk belőle.

Válasz

A vérehulló fecskefű - ez a közvéleményt megosztó gyógy- és gyomnövény, - ha bárhol (szárát vagy levelét) megtörjük, sajátságos sárga nedvet bocsát ki: „vérzik". Plinius megfigyelte, hogy a növény gyógyító hatását még az állatok is ismerik. A fecskék állítólag a fű kicsorduló tejnedvével gyógyították meg vak fiókáikat. Egy másik ókori tudós, a görög Dioscorides feljegyzései szerint a fecskék a fecskefű tejnedvéből táplálkoznak, és ez erősíti a látásukat.

HIRDETÉS



Akár elhisszük ezeket a történeteket, akár nem: bizonyított tény, hogy a vérehulló fecskefű (latinul: Chelidonium majus) számos bajra használható, rendkívül értékes gyógynövény -ajánlja figyelmünkbe a www.gyogynovenyturak.hu.


A mákfélék (latinul: Papaveraceae) családjába tartozó fecskefű kedves tölgyfalevélre emlékeztető leveleket és aranysárga kis virágokat nevel. Sajnos sokan csak közönséges gyomnövényként ismerik az erdők szélein, akácosokban, parlagon, utak, és kerítések mentén, törmelékes helyeken, valamint kertekben is gyakran előforduló fecskefüvet, vagy ami rosszabb, azt terjesztik, hogy még véletlenül se alkalmazzuk, mert mérgező.

A „fecskefű-lé" egy bonyolult kémiai összetétel eredménye, a benne található alkaloidok száma majdnem harminc! A hatóanyagok között valóban akadnak erős hatású, valamint erősen mérgező vegyületek (pl. szangvinarin és keleritrin). Figyelembe kell azonban venni, hogy ezek hatása a mennyiségtől függ. Paracelsus szerint: „Minden méreg, és semmi sincs méreg nélkül, csupán a mennyiségtől függ, hogy valami méreg-e, vagy sem." Ez a megállapítás a gyógynövényekre is igaz.

Gyógyít vagy mérgez?
Szórhatják bár a rágalmakat erre a „gyomnövényre", az idő eddig mindig a pártolóinak adott igazat. Mondják a vérehulló fecskefűről, hogy érintése kontakt dermatitiszt (érintkezés útján létrejövő bőrgyulladást) válthat ki, mégis, a népi gyógyászat a kicsorduló sárgás nedvet (mely egyébként a levegőn rendkívül gyorsan narancsos-okkeres színűre változik) szemölcsirtásra és különböző bőrbajokra, például rosszul gyógyuló sebek, vagy elvakart, elfertőződött bőrsérülések, az impetigo (ótvar), daganatok és tyúkszemek gyógyítására használja évszázadok óta sikerrel.

Külső alkalmazásra hatásos a friss nedvéből készült kenőcs, de a száraz levélpor használata is. Tudományos kutatások során fény derült arra is, hogy szemölcsirtásra a növény fehérjebontó enzimei és kelidonin tartalma miatt alkalmas. Az állatkísérletek a növény gyulladáscsökkentő, antibakteriális és rákellenes hatását is igazolták.
A népi gyógyászat belsőleg alkalmazva használta még máj- és epebántalmakra (főleg sárgaságra, epegörcsre és epekőre), fájdalomcsillapító és felfúvódás elleni szerként is. A homeopátiás gyakorlatban a fecskefüvet szintén máj- és epebántalmak kezelésére alkalmazzák, de manapság korunk egyik népbetegségére, a refluxra is ajánlják frissen préselt levét.

Láss csodát: a tudományos kísérletek bebizonyították, hogy a vérehulló fecskefű kelidonin alkaloidja, sőt az egész növény kivonata fájdalomcsillapító és görcsoldó hatású a felső-emésztőtraktus görcseinél, mitöbb, képes gyógyítani az epekövet, stimulálja a gyengén működő epét! Manapság a hivatalos orvoslás a belőle kivont keleritrin sósavas sóját fájdalomcsillapítónak, gyomor-, epe- és vesebántalmak esetén használja.

Nem ért azonban még véget ennek az alábecsült növénynek az érdemlistája; ki kell emeljük, hogy gyökérkivonata például megakadályozza a szérumkoleszterinszint emelkedését, vagy hogy nagy jövője van a neurológiai és viselkedési zavarok kezelésében, mivel a benne levő protopin „GABA-erg" anyag - ez pedig az idegrendszerünk fő ingerület átvivő anyaga!

Azt is tudjuk, hogy ásványi anyagokban és C-vitaminban rendkívül gazdag, vérképző és vértisztító tulajdonságokkal is rendelkezik, Maria Treben például csalánnal és bodzahajtással együtt leukémiára ajánlaná, bár maga is hozzáteszi, hogy ebből legalább 2 liter kellene naponta a siker érdekében.


Ezeken túl pedig se szeri, se száma a vérehulló fecskefű javasolt felhasználásainak. Már az ókorban fogfájás ellen rágcsálták gyökerét, de ajánlották fülzúgásra, a 19. században altesti és végbél-bajokra, szifiliszre, vagy látásjavításra a nedvéből tejjel vagy vízzel készült szemcseppet. Maria Treben hozzáteszi; a megmosott levelet szétmorzsolva úgy kenjük szemzugunkba, hogy közben szem csukva legyen! A friss lé pedig állítólag a látóhártya leválása és bevérzése esetén is segít, de ugyanígy ajánlja szürkehályogra, gyengénlátásra vagy megerőltetett szemre.


Természetesen mindenki másképp reagál gyógyító szerekre, hatóanyagokra, így csak óvatosan kísérletezzünk a házipatika e tagjával. Vegyük figyelembe azt is, hogyha kis mértékben is, de a fecskefű mérgező, így ne vigyük túlzásba használatát! Kismamák, magas vérnyomásban szenvedők és gyermekek gyógyításánál is kerüljük alkalmazását, illetve kérjük ki orvos tanácsát! Ha azonban ezeket a tanácsokat betartjuk, nyugodtan használhatjuk és élvezhetjük jótékony hatásait.

Fontos még arra ügyeljünk, hogy a gyűjtés során (ami egyébként áprilistól októberig tart általában) ne keverjük össze más növénnyel. A vérehulló fecskefű ugyanis meglehetősen hasonló több más gyógynövényhez, többek között emlékeztet a fekete mustárra (latinul: Brassica nigra), a vadkáposztára (latinul: Brassica oleracea), és kissé a közönséges orbáncfűre (latinul: Hypericum perforatum) is.
Szárát megtörve azonban rögvest rájöhetünk, hogy fecskefűvel van-e dolgunk. Aki mégsem olyan biztos magában, az látogasson el egy nyílvános vagy zártkörű gyógynövénytúrára, ahol a gyűjtés és alkalmazás minden trükkjét elsajátíthatja, mindezt egy kellemes kirándulás közben.

• Szemölcsirtásra: törjünk le két-három szárat majd kenjük be az érintett bőrfelületet a kicsorduló nedvvel! Ismételjük naponta több alkalommal, legalább két hétig! A kúrát akkor is 2 hétig folytassuk, ha már az első napon elmúlt a szemölcs.

• Alkoholos kivonat máj- és epebetegségre: 50 g friss vagy szárított növényt öntsünk le 100 g koncentrált alkohollal, 8 napi állás után préseljük ki, szűrjük le, majd ezt egészítsük ki 100 g-ra. Naponta 2-4-szer 15-20 cseppet használjunk. Kis adaggal kezdjük!

• Tea máj-, epe-, vagy idegrendszeri bántalmakra: 1 kávéskanál növényt 1 csésze vízzel leforrázunk, 10 perc állás után fogyasztjuk napi 3 alkalommal (Ez napi maximum 2-5 g növényt jelent!)

Válasz