Lehet,hogy nagyon jó hatásu,de az elmúlt: 270 Millió év sokat ronthatot rajta ?? ,,sajnos nem tudtam végig követni,mert ??megöregedtem párszor.

Válasz

inkgo biloba gyógyító hatású anyagai

Gyógyszeripari kutatók az utóbbi két évtizedben következetesen vizsgálják a Ginkgo biloba levél hatóanyagainak vegyi összetételét és hatásának mechanizmusát. A kutatás jelenlegi állása szerint a Ginkgo biloba hatóanyagai két csoportba oszthatók: 1., Flavonoid, 2., Terpencsoport. Eddig 40 flavonoidglikozidát és 6 terpenszármazékot határoztak meg.

A Flavonoid csoport jelentősebb hatóanyagai: Kaempferol (mono.), Quercetin (di-), Isorhamnetin (triglicosida), Cumarsav (flavonolglicosida).

A terpencsoportba tartozó hatóanyagok közül a Ginkgolid (diterpen) és a Bilobalid (sesquiterpen) a legjelentősebbek. Ez a két hatóanyag kizárólag a Ginkgo bilobában fordul elő.
A Ginkgolid vizsgálatával az utóbbi időben számos kutató foglalkozott: a japán Furakava izolálta ginkó levélből 1932-ben. 1988-ban a Nobel-díjas Corey és munkatársai, a Harward Egyetemen, komplex vizsgálatsorozattal különítették el a Ginkgolid alkotó elemeit, ezeket A, B, C, G, J és M jelzéssel írták le. A legaktívabb tagja a csoportnak a Ginkgolid B, mely nagyrészben adja a ginkó csoport gyógyító hatását. (A ginkó levélben 0.2% Ginkgolid B hatóanyag van.) A terpencsoportba tartozó sesquiterpen-biflavon kombináció a ginkgetin, isoginkgetin és bilobetin. A ginkó levél tartalmaz még szerves savakat (ascorbinsav stb.) melyek a kivonat savi vegyhatását és vízben oldhatóságát teszik lehetővé.


A ginkólevél-kivonat a hagyományos gyógyításban

Kinában a ginkó levél gyógyító hatásáról az első leírás, a Ming-dinasztia idejében Lan Mao 1436-ban megjelent Dian Nan Ben Cao c. művében található. Ezen könyvében a ginkót külsőleges használatra ajánlja a szerző, főleg sebek és szeplők kezelésére. Szájon át való bevételre Lin Ven-taj: diarrhea (gyomor-bélhurut) esetén ajánlja a ginkó levél kivonatot. Ben Cao Pin Huj Jing Jao c. 1505-ben megjelent leírásában hasmenés kezelésére ajánlja és "az agy jótevőjének " nevezi. Az első összefoglaló mű amely a ginkó gyógyhatásával foglalkozik, az előzőekben említett Li Si-csen 1596-ban megjelent "Gyógyszereskönyv"-e (Pan Cao Kang Mu) volt. Ebben a nagy kínai orvos és gyógyszerész összegezte az addig megjelent több száz orvosi munkában leírt eredményeket, kiegészítve azokat saját kutatásaival. A Gyógyszereskönyv a ginkó kivonatot az étvágygerjesztők, emésztési zavart javítók, központi idegrendszert serkentők közé sorolja. Külsőleg: a hályog kezelésére javasolja.

A többezer éves tibeti hagyományos gyógyításról az első összefoglaló közlés hazánkfiától Körösi Csoma Sándortól származik. Az akkori idők egyik híres tibeti orvosa Szangje Puncong láma mondta tollba az alapvető tibeti orvosi munka a "Négy Gyökér" (Gyü-si) egyes részeit, melyet Kőrösi Csoma angol nyelvű könyvében adott ki 1835-ben. Ebből tudjuk, hogy a tibeti hagyományos orvoslásban vallásos meggyőződés és mágikus hit keveredik a többi távol-keleti orvoslás elemeivel, valamint Galenus tanainak nyomai is megtalálhatók benne. A "Négy Gyökér" II. fejezete foglalkozik a gyógynövényekkel. A ginkóról leírja, hogy összehúzó (adstringes) gyógyszer, a légzőszervi panaszoknál, vérhas, emésztési zavarok és a szédülés elleni orvosságok alkatrészeként használták.


A levélkivonat hatásmódja

Európában a XIX. század közepéig a hagyományos orvoslás fő eszköze a fitoterápia volt, vagyis a gyógynövényeken alapuló készítmények használata. Már a történelem előtti időkben maradtak bizonyítékok arról, hogy növényeket használtak a betegségek gyógyítására. ("Ebers papyrus" Kr. e. 1500.)
A híres görög és római orvosok (Hippokratész, Galenus, stb.) műveikben a gyógynövények felhasználásáról szóló ismereteiket közölték. A későbbi időkből ránkmaradt "füveskönyvek" mind ezt bizonyítják.
Az idők folyamán a gyógyászatban előtérbe kerültek a szintetikus kémiai vegyületek és feledésbe merültek a régi természetes eredetű szerek. Az utóbbi időben mind többet kezdenek foglalkozni a természetes gyógymódokkal és a gyógyító hatású anyagot tartalmazó növények hatóanyagaival. A fitoterápiás szerek előállításához a növények virágait, terméseit, leveleit, kérgét, stb. használják fel. Növényből gyógyszert vízzel, alkohollal vagy más oldószerrel szobahőmérsékleten vagy magas hőfokon lehet előállítani: friss levélből préseléssel vagy tea, áztatás, tinktúra, stb. Így irányult a figyelem a Ginkgo bilobára melynek magját tapasztalati alapon évszázadok óta használták az érrendszer erősítésére, a vérkeringés javítására. Ismert dolog, hogy a vérkeringés zavarainak keletkezésében három fő tényezőnek van szerepe, ezek : a vér tulajdonságainak megváltozása, az érfal átjárhatóságának változása és a szöveti anyagcsere zavara.
Az utóbbi évek kutatásai tisztázták a prostaglandin szerepét a thrombocyta aggregatio (vérlemezkék tömörülése), ezáltal a thrombosis kialakulásának folyamatában. A thrombocyta membránban enzim hatására labilis endoperoxyd képződik. Ebből a vérlemezkékben thromboxan A2 keletkezik. A thromboxan A2 az ereket összehúzó (vasoconstrictor) és thrombocyta aggregatiot kiváltó anyag, tehát a trombus (vérrög) képződést elősegíti. Az érfalban a prostaglandin képződés során a labilis endoperoxydból prostacyclin keletkezik, amely értágító hatású és a vörösvérsejtek rugalmasságát fokozó anyag. A prostacyclin ugyanakkor a vérlemezkék tömörülését gátolja.
A thrombocytákból kiszabaduló thrombocyta növekedési faktor (PAF) az érfalban lévő endothel sejtek szaporodását és ezáltal a thrombosis készséget fokozza. A faktor hatására az érfal simaizom sejtjei szaporodnak, ezáltal az érelmeszesedés (arteriosclerosis) kialakulásában is szerepe van.
Károsítják az immunrendszert, így allergiás folyamatok és toxikus sokk létrejöttét is elősegítik.
A thromboxan és prostacyclin ellentétes hatása tartja fenn a vér alkotóelemeinek egyensúlyát.
A ginkó levélkivonat fokozza a prostacyclin képződést, gátolja a PAF hatását és a lipidperoxidációt (a zsírok alapsejtjeinek oxigén felvételét), ezáltal csökken a vérsejtek közötti surlódási ellenállás (viscositas), a vörösvérsejtek rugalmassága növekszik, jobban ellenállnak a lebomlásnak, oldódásnak, a véráramlás még a hajszálerekben is javul (az erek tónusa fokozódik).
Ezen a módon és a thromboxan-prostacyclin egyensúly szabályozása révén, csökken a hajszálerek falának átjárhatósága, vele együtt csökken az oedema (vizenyő) készség, a hajszálerek kitágulnak átjárhatóságuk fokozódik. Végeredményben javul a szöveti vérellátás.

A Ginkgo kivonat, a lipidperoxidácio gátlása révén növeli a szövetekben, különösen az agyszövetben az oxigén, valamint a glukoze felvételt és hasznosítást ily módon az agysejtek újjáépülése gyorsul. Tehát bizonyos mértékig az agyihypoxia (oxigén hiány) ellen is véd. A túlzott lipidperoxidácio során szabadgyökök is keletkeznek, melyek a sejtek falának károsodását okozzák, ezeket a szer képes közvetlenül lekötni. Szervezetben a kedvező hatást ezen mechanizmusok együttesen hozzák létre, ami ezután főleg az agyi és a végtagi mikrocirkuláció (a legkissebb erek keringése) javulásában mutatkozik meg.


A ginkó a modern kutatások alapján

A mai Kínában alkalmazzák a ginkó kivonatot idült hörghurut, asztma, alacsony szérum koleszterin szint és urológiai megbetegedések eseteiben. Kísérleti laboratóriumi körülmények között a tbc kórokozójának fejlődését gátolja. Ezért ott a tbc gyógykezelésére is felhasználják.
Nyugati kutatók rendszeres laboratóriumi vizsgálatai lehetővé tették a ginkó hatóanyagai pontos összetételének megismerését és ezáltal gyógykezelésre való felhasználásának lehetőségét teremtették meg.
A rendszeres vizsgálatok végzését lehetővé tette a ginkgolid izolálása, majd E.J. Corey és munkatársai által 1988-ban a ginkgkolid egyes alkotó elemeinek (A, B, C, G, M, J) felismerése.
A kutatást segítette a PAF = Platalet Activating Factor (vérlemezke aktiváló faktor) és a szabad gyökök hatásmechanizmusának ismerete is. A szabad gyökök hatásának tisztázása is többféle probléma megoldásához vezetett. Először 1969-ben mutatták ki, hogy a szabad gyökök élő sejtekben előfordulnak.
Az életfontosságú oxigén elégetésekor keletkező energiát és hőt a szervezet, a sejtek feladatainak teljesítéséhez használja fel. Az égési folyamatok közben az oxigénatomok elveszítik elektronjaik egy részét, és ezekből, valamint hidrogénekből szabad gyökök képződnek. Ezek nagy energia felesleggel rendelkező molekulák, melyek képesek felesleges energiájukat más molekuláknak átadni. Ha ezeknek erre szüksége nincs, veszélyessé válhatnak a többi sejtekre. Ha a szervezet nem rendelkezik kellő védekező képességgel a szabad gyökök ellen, úgy ez a körülmény sejtpusztulást eredményezhet. A szabad gyökök oxidatív sejtkárosító hatása következtében főleg az idegsejtek károsodnak.

Fokozott szabadgyök képződés lehetséges: a helyileg csökkent vérkeringés (ischaemia) esetében; a zsírok alapsejtjeinek oxigén felvételekor; külső károsító hatások (légszennyeződés, sugárártalom) következtében. A szervezet baktériumos fertőzések ellen, a szabadgyökök segítségével védekezik, ha túl nagy mennyiség keletkezik, károssá válhat. A gingkolid képes a szabadgyökök megkötésére. Ez az antioxidáns gyökfogó mechanizmus, melyben a bioflavonoidnak is nevezett gingkolid B mellett C és E vitaminoknak és egyes enzimeknek is szerepe van.
Rendszeres gyógyszerhatás kutatómunkához olyan anyag szükséges, mely állandó, pontosan meghatározott mennyiségű hatóanyagot tartalmaz. Ginkó esetében ezt 1989-ben határozták meg Németországban és EGb 761 jelzéssel szabadalmaztatták. Jelenleg Európában és Ázsiában ezt a meghatározást használják. Az EGb 761 tartalmaz: 24% flavonoid glikozidát és 6% terpenoidot (Ginkolid B és Bilobalid).

Az EGb 761 leggyakrabban és legnagyobb hatásfokkal az emberi idegrendszer működését segíti. Az idegrendszer két nagy egységből áll: a központi idegrendszer, melyet az agy és a gerincvelő alkot, valamint az idegkötegek, melyek az agy és a periféria közti kapcsolatot biztosítják. A test súlyának 2%-át kitevő agynak a keringő vér 20%-ára van szüksége zavartalan működéséhez. Ez a mennyiség biztosítja a szükséges oxigént és az idegsejtek anyagcseréjéhez szükséges tápanyagot. Ehhez a vér továbbítása céljából akadálytalanul működő érrendszer kell.
Az életkor előrehaladásával csökken az agy telejesítőképessége, mivel az agyi vérátáramlás (mikrocirkulácio) elégtelenné válik és ezért az idegsejtek oxigén ellátása és anyagcseréje romlik.
Fellépnek a rossz vérellátás következtében az agyi elégtelenség elsődleges tünetei, a cognitív funkciók: a tanulás, az éberség, a figyelem, a megértőképesség lassulni kezd. Kialakulnak a dementia kezdeti, majd mind súlyosabb és végül az Alzheimer-kórhoz vezető tünetei. A kialakuló panaszokat és tüneteket gyógyszeresen befolyásolni és ezáltal a tüneteket csökkenteni lehetséges, az agyi oxigenizációt és az agyi glukóz felhasználást segítő anyagokkal. Ezen gyógyszerek feladata a kiserek rugalmasságának fokozása, a vörösvérsejtek és vérlemezkék súrlódásának és tömörülésének csökkentése és a vörösvérsejtek rugalmasságának növelése. Ezen csoportba tartozó hatóanyagok 1972 óta nootropikumok néven ismertek. Ilyenek az EGb 761-en kívül a piracetam, piryitinol, stb., amelyek különböző gyári elnevezéseken (pl. Tebofortan, Nootropil, stb.) vannak törzskönyvezve. Az EGb 761 40 mg tartalmu tabletták, ill. 4%-os cseppek valamint injekciók alakjában van gyógyszertári forgalomban.
A kutató orvosok az eddigi tapasztalatok tudományos alátámasztása céljából kiterjedt kontrollcsoportos, kettős vak kisérletes vizsgálatokat végeztek az EGb 761 terápiás értékének bizonyítására.

A vizsgálati eredmények a következők:
Időskorúak agyi elégtelensége: nagy beteganyagon végzett megfigyelések, műszeres és standardizált mentális állapotvizsgálatok, teszt próbák segítségével kimutatták, hogy kezdeti nagyobb, napi 160-240 mg 4 hétig adott, majd 3 havi napi 3x40 mg fenntartó adagokkal, a kontrollcsoporttal összehasonlítva kedvező eredmények voltak. A kezdeti stádiumban lévő betegeknél a memória, figyelés és érzelmi állapot kimutathatóan javult. Az ingerlékenység, felismerési zavarok csökkentek, az általános közérzet jobb lett.
Mivel az agysejtek regenerálódásra nem képesek a dementia súlyosabb fokozatánál és Alzheimer-kórnál a tünetek javulása kisebb mértékű volt, de a gyors hanyatlás megelőzhető lett.
A heveny agyi elváltozást okozó, érsérüléses (stroke) esetekben a korai stádiumban elkezdett nagy adagban adott EGb 761 kezelés csökkentette a halálos kimenetelű esetek számát. Az esetek nagyobb részében az agyi elégtelenségi tünetek javultak, maradványtünet kevesebb maradt vissza.
A rohamokban jelentkező szimmetrikusan, mindkét kéz, esetleg láb, ujjain hideg vagy izgalom hatására keletkező érösszehúzódások (spazmusok) - Reynaud kór - ritkábban jelentkeztek EGb 761 hatására.
A perifériás keringés akadályoztatása következtében kialakuló oxigén hiány (anoxia) az izomzatban, fájdalmat, zsibbadást okozhat. Ha az oxigén hiány tartósan fennáll, kialakul a főleg érelmeszesedéses betegeknél az időnként jelentkező fájdalmas járászavar a claudicatio intermitens. EGb 761 kezelés után a rohamok száma és a fájdalom csökkent, a vizenyő (oedema) kiürült.
Az erekre kedvező hatás a szívkoszorúerek (coronaria) jótékony befolyással van, a szívműködést is javítja, a vérrögképződés és így a szívinfarktus előfordulása is csökken.
PAF akadályozó képességének következtében antiallergiás hatása van, így az asthmás betegeknél a rohamok gyakoriságát és a tüneteket csökkenteni tudja az EGb 761.
Az agyi centrum keringési zavara által okozott szédülés, hányás, fülzúgás esetén ugyanúgy hasznosnak bizonyult az EGb 761 kezelés, mint az egyensúlyozó szerv bántalmánál, vagy sérülés utáni esetekben.
Hallás károsodásra is kedvezően hat, a kezelt betegeknél 2/3-dal jobb volt az eredmény, mint a placeboval kezelteknél.
Szemészeti kezelés eredményei: a szemfenéki erek keringésének javításával az ideghártya degeneratív pigment elfajulására kedvezően hatott. Napi 160 mg EGb 761 adása mellett javult a látás és a továbi romlás csökkent.
Égési sérüléseknél a ginko kivonat gátolja a vér szövetek közé szivárgását és ezzel a gyógyulást elősegíti.
Az EGb 761 tartalmú gyógyszerek mérgezést nem okoznak, rákkeltő hatásuk nincs. Mellékhatást a kezelések 3%-ában észleltek: csekély gyomor-bélpanaszok, fejfájás, allergiás bőrtünetek. Mindezeket laboratóriumi és állatkisérletekkel, valamint klinikai vizsgálatokkal bizonyították.
A forgalomban lévő gyógyszerek EGb 761-et tartalmaznak. Kombinált készítmények is vannak, melyekben értágító (Heptaminol) és az érfal rugalmasságát fokozó (Rutin) szereket tartalmaznak. A fokhagyma és a ginszengkivonat sokoldalú hatásával hatványozható a ginkókivonat eredményessége.


A Ginkgo biloba levélből készíthető teák és egyéb gyógyszerek

Gyógynövényekből készült teákat tapasztalati alapon a régi idők óta használják a népi gyógyászatban. A gyógyteák és egyéb kivonatok napjainkban mindinkább előtérbe kerülnek. A gyógyteák a gyógynövények felaprított száraz részeiből (a drogokból) otthon, házilag készíthetők. Mivel ezek a vízzel készült kivonatok romlandók, hosszabb ideig nem tarthatók el, ezért fogyasztás előtt frissen készítendők.
A ginkó levelet gyógytea vagy egyéb kivonat elkészítése céljából június-július hónapokban kell begyűjteni, mert hatóanyagtartalma ilyenkor a legmagasabb. A begyűjtött leveleket megmosás és szárítás után lehet tárolni. Tea készítésekor a felaprított száraz levelekből 1 teáskanálnyit kell számítani 1 csésze forró vízre, 5 percnyi forralás és leszűrés után kb. 1/2 óráig állni hagyjuk. Szükség esetén izesíthető. Ez a mennyiség egyszerre elfogyasztandó. Több gyógynövényből készült teakeverékben az egyes hatóanyagok egymás hatását fokozzák, így a kivánt eredmény jobban elérhető. Ezekből a gyógyteakeverékből 1 kávéskanálnyit kell számítani 1 csésze forró vízre.

A gyógynövénykeverékekből készíthető gyógytea receptje:
Árnika virág - Arnicae flos 10 gr
Ginkgo biloba levél - Ginkgo biloba folium 20 gr
Hajdina levél - Fagopyri herba 10 gr
Somkóró levél - Meloliti herba 20 gr
Szagos müge - Asperulae herba 20 gr
Galagonya levél, virág - Crataegi folium c. flos 20 gr
Fagyöngy levél - Visci folium 30 gr
Naponta 3x1 teáskanállal 1 csésze forró vízbe.

Ősi máltai leírások alapján ginkókivonatból és többféle gyógynövényből készítenek szellemi és testi fáradtság esetén jótékony hatásúnak tartott likőrt is.
A ginkó vérkeringést fokozó hatását kombinálják az édesgyökér (Liquiritia officinalis) gyulladáscsökkentő hatásával, ez krém, zselé és sampon alakjában hajhullás ellen hatásosnak bizonyult (Helia D zselé zsiros hajra, korpás fejbőrre, a Helia D krém száraz, töredezett hajra). A ginkó gélnek helyi gyulladáscsökkentő hatása van. A fentiek alapján megállapítható, hogy a ginkó levél kivonat külsődlegesen is eredményesen használható.


A ginkó a homoeopathiás gyógyításban

A homoeopathia nyelvújítás korabeli magyar elnevezése "hasonszenvi gyógymód". Alapelve, hogy a betegségek melyek oly tüneteket mutatnak, mint amelyeket bizonyos orvosságok előidéznek, meggyógyulnak, ha ezekhez hasonló orvosságokat kis adagban adnak a betegnek. Similia similibus curantur = a hasonló a hasonló által gyógyíttatik. Az elmélet szerint a gyógyszerek hatása annál erősebb, minél kisebb az adag, mert a gyógyszerek nem anyaguk, hanem a bennük levő immateriális erők által hatnak, ezen erők annál jobban érvényesülnek, minél inkább háttérbe lép a szerek testi anyaga. A gyógyítás sikere érdekében nagyon lényeges a beteg részletes kórelőzményének ismerete, mert csak így tudja a homoeopathiás orvos a betegséghez a leghasonlóbb szert megtalálni.
Maga idejében ez a tan ellenkezett az akkor alkalmazott erőszakos gyógyító eljárásokkal (pl. hánytatás, érvágás, stb.), ezért sok követőre talált. A betegségek természetes lefolyására hívta fel a figyelmet, ez akkor haladó eszmét jelentett. A homoeopathiás tanok elméletét először Samuel Hahnemann német orvos írta le és ismertette 1810-ben megjelent munkájában. A leghasonlóbb szer megtalálásának és sikerrel való alkalmazásának alapfogalmait ismertette művében. A homoeopathiás eszmék elterjedtek az akkori egész művelt világban és vitára adtak alkalmat. Homoeopathias tanok és követőik sok sikeres gyógyulásról számoltak be az akkori vezetők köréből is. Hazánkban a homoeopathiás gyógymód legkiemelkedőbb képviselője Bakody Tivadar egyetemi tanár volt, kinek homoeopathiás kórházi osztálya is volt Budapesten.
A homoeopathia iránt napjainkban újból nagy érdeklődés nyilvánul meg. A ginkó sokoldalú, immunrendszert erősítő, gyógyító hatását a homoeopathiás gyógykezelésben is felhasználják. Egyre inkább polgárjogot nyer az orvostudományba integrálódó, értékeket közvetítő, eredményeket elérő, homoeopatás kezelés. A gyógyszerek készítéséhez szükséges "ősoldatot" a friss zöld ginkó levélből sajtolással állítják elő. Ebből higítják kellő mértékben a gyógyszert. A homoeopathiás Ginkgo biloba gyógyszer pontos higítását a legmodernebb kromatografiás eljárásokkal ellenőrzik. Az oldat idegen anyagoktól való tisztaságának ellenőrzésére a szinképelemzést (spektroszkopia) és polarografiát is felhasználják. Az "ősoldatot" 1:100 arányban sorozatosan higítják. Ezt hívják a potenciálás "C" változatának, ez a legelterjedtebb módszer. 1:10 higításból kiinduló "decimális" rendszer főleg Németországban használatos. Leggyakrabban használt a C30 illetve a D30 potencia. A homoeopathiás gyógykezelés területén a ginkót az agyi érelmeszesedés, a cukorbetegek érelváltozásai és a nikotinizmus következményeinek kezelésére használják. A ginkó hatásának fokozására aranyat (aurum colloidale) adnak az "ősoldathoz". Az arany a népi gyógyászatban régóta ismert és a homoeopathiás kezelés jó hatását látják a központi idegrendszer zavara és egyes érelváltozások esetén: nyugtalanság, gyengeség, búskomorság, valamint magas vérnyomás ellen. A ginkó kivonat és arany keverékéből előállított cseppeket a homoeopathiás gyógyításban a közlemények szerint eredményesen használják.


A ginkómag hasznosítása az orvoslásban

A ginkó gyümölcse hosszú kocsányon, 5-6-os csokorban fejlődik. A csonthéjas mag kettő vagy három élű kb. 1.5 - 3 cm hosszú, kb. 2 cm széles. A magot Kinában már a földművelés megkezdése előtti időben is gyűjtötték. Később már termesztették és piacon árulták.



A hagyományos kínai orvoslás már kb. 5000 éve használja gyógyításra. A mag tartalmaz keményítőt 62%, szénhidrátot 6%, fehérjét 11%, zsiradékot 1.5-3%, rostanyagot 1%-ban. A mag gyógyhatású anyagai: ginkolsav, hydroxyginkolsav, bilobol, ginnol, ginkgotoxin, nyomokban cyanhydrogen. A nyers mag főleg gyermekekre mérgező hatású lehet. Ennek okozója a B6 antivitamin (4-methoxypyridoxin), mely a B6 vitamin felszívódását és hasznosítását akadályozza. A főzés vagy pörkölés az antivitaminthatást kiküszöböli és a mag élvezhető lesz. A csekély cyanhydrogén enyhe mérgezést okozhat, a szem és torok égető érzése a nyálkahártya izgalom miatt, valamint felléphet fejfájás és gyengeségérzet is.
Ezek a tünetek hasonlóak a kb. 50-60 db. keserümandula vagy barackmag elfogyasztása után észlelhetőkhöz.
Kínai kutatók az utóbbi évtizedekben behatóan foglalkoztak a ginkómag gyógyászati felhasználásának lehetőségeivel. Laboratoriumi és állatkisérletekben kimutatták, hogy simaizom lazító és gyulladáscsökkentő hatása van. Ennek következtében pl. az idült hörghurutra kedvező hatású: csökkenti a váladékozást, szünteti a köhögési ingert. Keringési szervekre való hatása: növeli a hajszálerek átjárhatóságát és elősegíti a következményes vizenyő kiürülését. Patkányoknál agyi vérkeringést javító hatást is észleltek. Antibiotikus hatást is tapasztaltak, bélférgek ellen is hasznos. Vizes kivonatát a bőr gombás betegségeinek kezelésére találták hatásosnak.
A fenti megfigyelések jelentős gyógyeredményt nem bizonyítottak, ezért a ginkómagból előállított gyógyhatású készítmények nem kerültek széleskörü alkalmazásra.


A mag felhasználása az étkezésben

A ginkómag a buddhista hústalan táplálkozás kedvelt alapanyaga. Kinában és Japánban konyhai felhasználása nem ritkaság. Nálunk még nem ismert mint élelmiszer, de gasztronómiai érdekessége miatt foglalkoznunk kell vele. A termés ősszel érik be, az első fagyok után gyűjthető a fáról vagy fa alól. A puha gyümölcsből óvatosan kell kihámozni a csonthéjas magot (a húsos burok és leve maró hatású). Az így nyert magokat meg kell mosni. Ezután kezdődhet a konyhai előkészítés. A feltöretlen frissen szedett magok hűtőszekrényben 2-3 hétig tárolhatók. Felhasználás előtt a csontos héj megroppantása után, legjobb körömmel kiemelni a nedves, puha, rugalmas, gazdagon húsos magot. Öntsünk rá forrásban lévő vizet és áztassuk 10 percig, ekkor a fellazult bőrét is lehúzhatjuk. Ezután tegyük forró vízbe és főzzük fél órán át, szűrjük le.
Ha a lehéjazott magot napon vagy langyos sütőben megszárítjuk, korlátlan ideig eltartható, jól záródó edényben hűvös, száraz, sötét helyen. Távol-Keleten a megtisztított magból sós lével konzervet is készítenek, ezt már nem kell forralni, csak leöblíteni. A pirított, sózott magot piacon árulják, kedvelt csemege. A pirított ginkómagnak férfi nemi erőt fokozó hatást tulajdonítanak, ezért az impotencia kezelésére ajánlják.



A ginkó mag kissé édeskés ízű. Értékét az adja, hogy átveszi a vele együtt párolt zöldségfélék és húsok ízét és puha anyagával gazdagítja az ételt. Előszeretettel főzik össze szárnyas húsokkal és felhasználják töltelékekben vagy levesbetétként is.

Válasz