A csicsóka (Helianthus tuberosus) a fészkesek családjába tartozó gumós évelő, gyógynövény. A csicsóka őshazája Észak-Amerika (Kanada), ahol vadon ma is előfordul. Az indiánok kertjeiben Amerika felfedezése előtt már termesztették ezt a növényt. Európába francia közvetítéssel került be - máig itt van legnagyobb termőterülete Európában - majd meghonosodott egész Európában. Hazánkban a burgonya megjelenése előtt, 1664-ben földi alma néven ismerték. Később kiderült, hogy a csicsóka mindenhol jól megtermelhető, igénytelen, sőt éghajlatra és talajra nézve valamennyi növény között a legkisebb igényű, amely homokos talajon is kiválóan megterem. Ezért alkalmas a homoktalajok megkötésére, az erózió elleni védelemre, ezen kívül nagyon jó gyomfojtó.

Lippay János a Posoni kert című munkájában már leírja kedvező tulajdonságait, talajjal szembeni közömbösségét, de a burgonyáról nem tesz említést, hiszen azt csak akkoriban kezdték Magyarországon megismerni, feltehetően német diákok révén. Később mégis a burgonya terjedt el, bár 1888-ban végzett összehasonlító vizsgálatok során megállapították, hogy különösen szélsőséges talajokon a csicsóka sokkal jobb termést hoz, mint a burgonya. Jelentős szerephez csupán a világháborúk éhínsége idején jutott, amikor csaknem egyedüli élelemforrássá vált. A háborúk után visszaszorult termesztése, csupán kisgazdaságokban foglalkoztak vele. A mellőzés oka minden bizonnyal az, hogy termesztése nem volt teljesen gépesíthető, különösen a kiszedés jelentett gondot.

Hazánkban három nagy homoktájon – a Bács-Kiskun megyei, a somogyi és a szabolcsi gazdasági régióban is kiváló növény lehet, mint ahogy bekerült a homokhátsági növénytermesztési programba, mint olyan növény, amelynek hasznos a termesztése: jól tűri a száraz, kevés csapadékkal járó éghajlatot.

Közeli rokonságban áll a napraforgóval. Tavasszal akár össze is lehet őket téveszteni, de később már nem, mert a csicsóka sárga virágai a napraforgóéhoz képest kicsinyek, és jóval később, augusztus elején nyílnak. A növény szára, (azonos talajviszonyok között), a napraforgóénál vékonyabb, és magasabb, akár 3 m magasra is megnő. Magot a csicsóka virága nem érlel, ezért a gumók elültetésével szaporítják.

Gumói, amelyek megvastagodott szárképletek, nem közvetlenül a tövön, hanem 5–20 cm hosszú gyökérrészen találhatók, ezért nagyobb területen helyezkednek el. Ez az oka, hogy nehéz valamennyi gumót felszedni a fészekből! Héjuk színe lehet fehér, vagy sárga, de leggyakrabban olyan színű, mint a rózsaburgonyáé. A gumók húsa hófehér. Felszínük ripacsos, barázdált, összetett.

A csicsóka fontos diabetikus alapanyag, íze hasonlít a retekéhez, de annál jóval édesebb. A 20-28% szárazanyagot tartalmazó gumókban 14-16% inulin és polifruktozánok (levulóz, szinantrin) vannak. A levulózból és a szinantrinból keletkező fruktóz (gyümölcscukor) könnyebben és gyorsabban emészthető a répacukornál. A fruktózt a cukorbetegségben szenvedők szervezete a vércukorszint emelkedése nélkül hasznosítja.

A csicsóka gumónak a burgonyánál 5-6-szor nagyobb rosttartalma gátolja az egyéb szénhidrátok és hízlaló tápanyagok felszívódását, fokozza laktató hatását, és meggátolja a székrekedés kialakulását. Kedvező biológiai adottságait pedig fokozza a kálium, kalcium, magnézium, foszfor és cink ásványianyag-tartalma, a béta-karotin-, B1–, B2-vitamin, niacin-, és C-vitamin-tartalma. Életfontosságú aminosavként: lizin, arginin, hisztidin, cisztin, triptofán, aszparagin található benne. Növényspecifikus anyagai: kolin, betain, szaponin, quercimeritrin. Gumói főleg inulint tartalmaznak, keményítőt csak csekély mennyiségben.

Ezt a nálunk méltánytalanul mellőzött gumós zöldséget a nagyvilág elegáns éttermeiben gyakran homár, libamáj, szarvasgomba, nemes tengeri halak, fésűkagyló és más drága ételek társaságában tálalják.
Csak fantázia kérdése, mert szinte minden alapanyagunkkal harmonizál. Fogyaszthatjuk nyersen, salátákban, párolhatjuk, főzhetünk belőle szószokat, kifacsart levéből kitűnő turmixital készíthető – naranccsal, citrommal, mézzel, almával, de köretként csicsókalepényt készítenek, és kelbimbóhoz, csirkéhez adják.

A csicsóka fő hatóanyaga az inulin növényi rostanyag, amely képessé teszi a szervezetet arra, hogy öngyógyító tevékenységének maximumát érje el. A leggazdagabb inulinforrás eddigi ismereteink szerint a már a Bibliában is említett csicsóka. Az inulin vízben oldódó nagyméretű rost, amely a bélben sértetlen marad, s így magához vonzza a jó baktériumokat a táplálkozásra. A káros bélflóra tagjai számára viszont az inulin a szaporodást és táplálkozást illetően közömbös. A rossz hatású Clostridium perfringens és sok egyéb káros baktérium inkább a finomított cukor bomlástermékein élnek.

A gyermekkori élelmiszer-allergiák esetében megállapították, hogy szinte kivétel nélkül a Lactobacillus, az Acidophilus és a Bifidobacteria törzsek lecsökkent számával egyidejű Enterobacteriaceae család túlfejlődése a kiváltó ok. Bélflórát helyreállító beavatkozásként müzlibe vagy gyümölcsléhez adagolt inulinnal az élelmiszer-allergia megszüntethető.

A koleszterin- és trigliceridcsökkentő hatás elérésének egyik hatékony módja szerint 1-2 evőkanál csicsókaport keverjünk 1-1,5 dl narancsdzsúszba.

Fokozottabb trigliceridképződést segítő hatása a vér szabad zsírsavtartalmának csökkenésével járhat együtt. Ezzel a trigliceridértékek javulnak, amely kedvező szív- és érrendszeri hatást eredményez. A rendszeres csicsókafogyasztással csökkenthető a vér húgysavszintje, így a túltáplálkozásból eredő elhízás, vesekő, köszvény, hipertónia, szívkoszorúér-betegségek megelőzésében kiemelkedő jelentőségű táplálékunk a csicsóka és az abból készült termékek.

Cukorbetegség esetében az inulin mint szénhidrát-energiaforrás azért jelentős, mert a vércukorszintet tartós fogyasztás esetén sem emeli. Az inulin metabolizációjához nincs szükség inzulinra, sőt az inzulinfüggőséget is csökkenti, s a vércukorszint beállítását megkönnyíti.

A csicsókagumó fogyasztása azért is előnyös a mai, elhízáson alapuló népbetegségek megelőzésében, mert az inulin molekulahosszúsága miatt nem reszorbeálódik, emberben pedig (az inulináz enzim hiánya miatt) nem bontódik és legfeljebb a vastagbél baktériumflórája képes valamelyest feldolgozni. Így az inulin az emberi táplálkozásban csak ballasztanyagként jön számításba és fogyaszt. A burgonya mellett és helyett mind a népélelmezésben, mind az elhízottak és cukorbetegek diétájában felhasználható és hasznosítható, sőt e betegek még többet is fogyaszthatnak belőle.

A csicsókát kozmetikai készítményekben is alkalmazzák, ugyanis bizonyított a gumó egyedülálló regeneráló, hidratáló, bőrnyugtató, bőrtápláló és frissítő hatása.

A recepteknél ismét inkább a nyersen ehető variációkat részesítettem előnyben. Egyrészt azért, mert bármelyik sült-főtt krumplis recept használható a csicsókára, másrészt pedig így tartja meg a legtöbb vitamint. Na és nem utolsó sorban nyersen finom roszogós. Én téli reteknek hívom, mert vékonyra szelve szendvicsekbe stb. ugyanúgy bele lehet tenni, mint tavasszal a piros retket.

Parmezános csicsóka saláta

• 5db kisebb csicsóka
• 2db kisebb hagyma
• 1 kisebb db parmezás sajt (ízlés szerint lehet több is)
• fél citrom leve
• petrezselyem levél
• hidegen sajtolt olíva olaj
• só, bors

Karikázzuk fel vékonyra a csicsókát és facsarjunk rá egy kis citromlét. Vágjuk fel a hagymát hosszú csíkokra. A parmezánt is szeleteljük fel minél vékonyabb lapocskákra. Szórjuk rá a petrezselyem leveleket. Sózzuk, borsozzuk, majd meglocsoljuk az olajjal és csavarunk rá még egy kis citromlét. Jól összekeverjük.

Fokhagymás majonézes csicsóka saláta

• 5db csicsóka
• 4db fekete retek
• 2db kisebb hagyma
• 2tk kápribogyó
• pár zöld levél (menta, sóska stb a díszítéshez)

A fokhagymás majonézhez:

• 1 tojás sárgája
• fél ek. dijoni mustár
• fehérborecet
• hidegen sajtolt olaj
• 1 gerezd fokhagyma
• csipet sáfrány(kihagyható)
• só, bors

Úgy készítjük el, mint a hagyományos majonézt.

A csicsókákat és a retket vékonyra felkarikázzuk. A hagymát hosszú csíkokra vágjuk. 3 db fekarikázott csicsókát palacsinta sütőben stb mindkét oldalán meggrillezünk. Minél vékonyabbra sikerült felkarikázni, annál ropogósabb lesz. A maradék nyers csicsókával együtt egy tálban összekeverjük a retekkel, a kápribogyóval és a hagymával. Ráöntjük a majonézt és összekeverjük.

Krumplis csicsóka saláta

• 3db csicsóka
• 3db krumpli
• 2dl joghurt vagy tejföl
• 2 ek hidegen sajtolt olaj
• 1 kisebb db zeller
• zellerlevél
• só, bors

A krumplikat karikázzuk fel és pároljuk meg. Karikázzuk fel vékonyra a csicsókát és reszeljük le a zellert. Ezeket tegyük egy tálba, szórjuk rájuk az apróra felvágott zellerlevelet. A joghurtot keverjük össze az olajjal, sóval, borssal, (ha valaki fokhagyma fan, nyugodtan belenyomhat pár gerezdet), majd öntsük rá a zöldségekre. Jól forgassuk össze.

csicsóka gyömbéres-narancsos öntettel

• 3db csicsóka
• 1db kicsi zeller
• 2db tarlórépa vagy 1 kisebb db karórépa

Az öntethez:

• 1tk lereszelt gyömbér
• fél narancs leve
• 2ek rizsecet (vagy almaecet)
• 1tk méz
• 1-2ek szójaszósz

A zöldségeket hosszúkásan vékonyra vágjuk. Az öntet összetevőit összekeverjük és a zöldségekre öntjük. Jól összeforgatjuk.

További oldalak:

• csicsóka - vajon a lovak, vagy az ínyencek csemegéje?
• csicsóka saláta
• Cukorbeteg receptek
• Gyömbér (Zingiber officinale): erősíti a testet és a lelket, fokozza az intelligenciát és határozottabbá tesz
• Articsóka - mentőöv a gyomornak