Amit eszel, azzá leszel ! Ez a híres ókori orvostól, Hippokratész - tól (Görögország, Kr. e. 460-370) származó szállóige is jelzi, hogy az élelmiszernek már évezredekkel korábban is egészségvédõ hatást tulajdonítottak. A tudomány és a tapasztalatok folyamatosan igazolják, hogy amit naponta teszünk – eszünk - és gondolunk, meghatározza, hogy hogyan és mennyi ideig fogunk élni. Ha nem változtatunk rossz szokásainkon és hiteinken, nem csodálkozhatunk az eredményen. Szervezetünk védekezõ immunrendszerének legnagyobb része a vastagbélhez kötõdik, ezért olyan fontos a tápcsatornánk állapota. A természetellenes táplálkozásunknak köszönhetõen gyakorlatilag mindig túl kevés bázis (lúgos vegyhatású anyag) van a szervezetünkben, és a hosszan tartó vitamin- és nyomelem hiány miatt legtöbbünk teste elsavasodott. Ehhez jönnek még a lelkünkben hordozott mérgek, a stressz, a zaklatott életvitel is, amelyek tovább növelik a savak mennyiségét. Egy ideig testünk bírja a rohamot, és még tud kivonni bázisokat a kötõszövetekbõl, az erekbõl és a csontokból annak érdekében, hogy semlegesítse a savfelesleget. Ennek következtében azonban kiürülnek az ásványianyag-raktárak, törékennyé válnak az erek és a csontok (pl.: csontritkulás), és hamarosan különbözõ betegségek formájában jelentkeznek a savasodás egyéb tünetei. A legtöbb sav az élelmiszerek - elsõsorban a túl sok állati fehérje - megemésztésekor termelõdik, illetve amikor rossz ételtársítás következtében erjedés lép fel a testünkben. A túlsavasodás során fogékonyabbá válunk a betegségekre. A betegségeket okozó baktériumok, vírusok, gombák és egyéb paraziták is érzékenyek a kémiai vegyhatás (pH) változására. Savas közegben tudnak igazán elszaporodni, immunrendszerünket gyengíteni. Ez a rákos sejtekre is igaz, amelyek naponta létrejönnek a testünkben, de csak savas közegben tudnak erõteljesen fejlõdni.

A manapság sokat emlegetett szabad gyökök képzõdése természetes élettani folyamat. Olykor azonban a szervezetben a különbözõ környezeti és életmódbeli tényezõk hatására a szükségesnél több szabadul fel belõlük. A túltermelést kiválthatja például az UV sugárzás, a füsttel és ólommal szennyezett levegõ, a rovarirtó szerek, a dohányzás, a helytelen táplálkozás (magas hõmérsékletre hevített étrendi zsírok), betegségek pl.: a nem ellenõrzött cukorbaj, az érzelmi stressz, de a túlzottan kimerítõ testedzés is. Amikor a szervezet fokozottan ki van téve e bántalmaknak, szabad gyökök nagy mennyisége árasztja el a testet, és az egyébként ártalmatlan oxidánsok megkezdik rombolásukat. Az oxidánsokkal (szabadgyökökkel) szemben szerencsére nem vagyunk teljesen védtelenek. Az egészséges szervezet erõs, ún. szabadgyökfogó enzimrendszerrel rendelkezik, melynek antioxidáns egységei (enzimek, vitaminok, ún. másodlagos növényi anyagok) képesek ezeket semlegesíteni, és a szervezetet visszalúgosítani. A táplálékunkban a zöldségeken és gyümölcsökön kívül a gabonák tartalmazzák ezeket a “védõanyagokat”. A négy legfontosabb gyökfogó: az E- és a C-vitamin, a béta-karotin és az antioxidáns enzimek termelõdését is elõsegítõ Szelén. A tudomány újabb és újabb antioxidáns tulajdonságú vegyületeket igazol: bioflavanoidok (pl: szõlõ, a paradicsomban lévõ lycopene, meggy, bodza), melyek rákellenes hatásúak. A feketeáfonya flavonoidjainak pozitív hatásuk van a vérerekre és a vérsejtekre, a cékla vörös festékanyaga (betanin), illetve az anticianin (pl. fekete berkenye) tumorellenes hatású. Több száz karotinoid (pl: sárgarépa, sárgabarack, dinnye, csipkebogyó, homoktövis, brokkoli), immunerõsítõ hatással is bír. Glikozinolátok (pl: brokkoli, káposzta, retek), monoterpének (pl.: citrom), növényi ösztrogének (pl.: szeder) és polifenolok (vörös szõlõ, napi egy pohár vörös bor) és a torma peroxidáz (enzim). Egy növény esetében - legyen az zöldség vagy gyümölcs - több millió növényi anyag (enzim, vitamin, ásványi-, szín-, illat-, aroma anyag ...) együttes, egymást erõsítõ hatásáról beszélhetünk.

 A tudomány jelenlegi állása szerint megállapíthatjuk, hogy táplálkozás terén kizárólag a megfelelõ mennyiségben és minõségben, naponta elfogyasztott élõ, nyers zöldség, gyümölcs és gabona jelentheti az egyetlen megoldást. Ezeknek köszönhetõen szervezetünk egész életünk folyamán egészségesebb marad, nagyobb teljesítményre képes, s immunrendszerünk nagyobb hatásfokkal teljesíti funkcióját. Az vagy amit megeszel! – A kialakult betegségekért nem maga a betegség, hanem legyengült immunrendszerünk a felelõs. Az immunrendszer képes a testtel együtt regenerálódni, amennyiben a gyengítõ tényezõn változtatunk. Immunerõsítõ csodaszerekre és terápiákra nem érdemes vágyni, ha életmódunk egyébként nélkülözi a tudatosságot! Számos orvos és szakértõ szerint az egészséges szervezetben nem tudnak kialakulni a betegségek. Dr. Josef Issels, német orvos szerint például a kizárólag a beteg testrészre irányuló kezelése eleve kudarcra van ítélve, mivel a betegség valójában csak a legyengült immunrendszer jele, így elsõsorban azt kell megerõsíteni. Számtalan, az immunrendszer teljes felépülésének tulajdonítható gyógyult eset igazolja dr. Issels állítását. Több esetben csupán nyugodt életvitel, a nyersen fogyasztott, organikus eredetû, növényi ételek, többnyire természetes immunjavító szerek, alternatív terápiák, gyógyulást hozott.

 
A múlt század közepén két német származású doktor, dr. Josef Issels Németországban és dr. Max Gerson az USA-ban tudományosan is elkezdett foglalkozni a nyers, bio, vegetáriánus ételek fogyasztásán alapuló terápiákkal. A „Gerson-módszer” lett sikeresebb és elterjedtebb. Alapját nyers zöldségek, gyümölcsök, de fõképpen azok levelei, zöld leveles saláták, gyógynövények és fõzés nélkül készített levesek alkotják. Napi 10 kg nyers zöldséget, gyümölcsöt ír elõ, illetve az ezekbõl préselt leveket. Az átállási idõszak elején dr. Gerson valamennyi fõtt ételt még megengedett. Tilos viszont bármilyen konzerv, sózott, ecetes, kénezett, fagyasztott vagy füstölt étel és a szója fogyasztása. Javasolta a káliumban gazdag ételeket, viszont kerülte a nátriumban dúsakat. Az amerikai származású dr. Walker saját magát gyógyítva fedezte fel a nyers ételekben rejlõ gyógyító erõt és ennek köszönhetõen száz évnél is tovább élt. Szerinte minden étel kerülendõ, ami 51 °C fölé melegítenek, mert elveszíti az életerejét, enzimjeit, vitaminjainak és tápértékének döntõ hányadát. Nyers étrendje mellé még napi 2-3 liternyi frissen préselt zöldség-és gyümölcslevet ivott. A sárgarépalé volt számára a legfontosabb, a gabonaféléket pedig csakis csíráztatva fogyasztotta. Amit arról elõzõ számunkban már írtam, a krónikus betegségek alapját napjainkban szervezetünk túlsavasodása jelenti. Folyamatosan szükségünk van tehát olyan lúgos ásványi anyagokra, mint a kálium, magnézium és kalcium, melyek semlegesítik a savakat. S ha a savasodáshoz hozzájárul még a vastagbél elsavasodása is, akkor szervezetünk nem képes felszívni a létfontosságú ásványi sókat. A vashiány is rengeteg problémát okoz. Dr. Walker szerint nem a bizonytalan felszívódású vastabletták bevétele a megfelelõ megoldás, hanem például a répa és cékla 1:3 arányú keveréke, amely rendkívül vasdús és ráadásul nagyon finom is.

Egészségünk szempontjából 22 létfontosságú ásványi anyagot tartunk számon, melyek a vitaminokhoz hasonlóan két csoportra oszthatóak. A makroelemek közé tartoznak például, a kalcium, magnézium, kálium, klorid, nátrium, kén és a foszfor. A nagyon kis mennyiségben szükséges mikro vagy nyomelemek közé soroljuk a rezet, krómot, fluort, a szelént és a cinket. Ha ezekbõl nem fogyasztunk kellõ mennyiséget hiánybetegség alakulhat ki. Az egyensúlyra is érdemes odafigyelni, mert a túlzott bevitel szintén nem jó. Nem tévedhetünk, ha zöldségbõl és gyümölcsbõl vagy ezek levébõl visszük be szervezetünkbe az ásványi anyagokat. Kalcium: olajos magvak, mák, szezámmag, alma, áfonya, cékla, káposzta, sárgadinnye, spenót, paradicsom. Mangán: dió, diófélék, borsó, répa, barnarizs, zöld levelû zöldségfélék, cékla, torma. Magnézium: olajos magvak, mandula, kukorica, alma, alma magja, citrusfélék. Réz: szárazbab, borsó, búza, csalán, szilva, torma. Bór: az összes növényi eredetû táplálékban nagy mennyiségben található. Cink: búzacsíra, tökmag, sörélesztõ, torma, szeder. Vas: cékla, spenót, kajszibarack, alma, áfonya, csicsóka, fehérkáposzta, sárgarépa, zeller. Króm: csicsóka. Szelén: õszibarack, meggy, szeder.

Forrás:pannonicum.co