Megjelent: Lindeberg és mtsi: Biological and Clinical Potential of a Palaeolithic Diet. Journal of Nutritional & Environmental Medicine (2003, szeptember) 13(3), 149-160

Fordította: Mezei Elmira

(Csekély mértékben, az érthetőség kedvéért meghúzta Szendi Gábor)

Absztrakt
Cél: Annak a lehetőségnek a vizsgálata, hogy a Paleolit diéta, vagyis az a táplálkozás, ami megegyezik a földművelés előtti ember rendelkezésére álló ökológiai kínálattal (1.5 milliótól 10,000 évvel ezelőttig), optimális a korfüggő degeneratív betegségek megelőzésében.
Vizsgálati terv: Szakirodalom áttekintése.
Forrásanyagok és módszer: 1985 és 2002 decembere között releváns tanulmányok szisztematikus szűrése több mint 200 orvosi, táplálkozástudományi, biológiai és antropológiai tudományos folyóiratban. Számítógépes keresések, valamint folyóiratokban és könyvekben megjelent tanulmányok referencia listáinak vizsgálata további nagyszámú tanulmányt szolgáltatott.
Eredmények: Egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a sovány húson, halon, zöldségen és gyümölcsön alapuló Paleolit diéta hatékony lehet a gyakori nyugati civilizációs betegségek prevenciójában és kezelésében. Tanácsos lehet a tejtermékek, margarin, étolajok, finomított cukor és a gabonaneműek kerülése, amelyek az Észak-európai népesség táplálék bevitelének több mint 70%-át képezik.
Állatkísérletekben az ateroszklerózis erősen függ a diétás manipulációtól. Az érelmeszesedést kiváltó táplálkozási faktorok közé sorolható a zsiradék (bármilyen féle) és a kazein (tejfehérje), valamint feltehetőleg a gabonafélék. A sztrók, az iszkémiás (vérellátási zavarból adódó) szívbetegség és a II-es típusú cukorbetegség nagyrészt megelőzhetőnek tűnik Paleo irányú táplálkozási változtatásokkal. Az inzulin rezisztencia, ami a szabályozatlan szöveti növekedés okaként messzemenő klinikai következményekkel járhat, ugyancsak jól reagálhat az őskori diétára.
Konklúzió: A szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és az inzulin rezisztencia megelőzésében optimális lehet a sovány hús, hal, zöldségek és gyümölcsök, inkább, mint a szigorúan vegetáriánus diéta.

A gyakori nyugati civilizációs betegségek hosszútávú megelőzésére vonatkozó táplálkozástani ajánlások jelentős bizonytalanságot mutatnak. Az epidemiológiában egyfajta torzítás keletkezik, amikor egy vizsgált faktor, mondjuk a borivás, nem védőfaktora az iszkémiás szívbetegségnek, mert bár fordított kapcsolatban van a szívbetegséggel (több borfogyasztás kevesebb szívbetegség), valójában az igazi ok az elemzésben nem szereplő tejfogyasztás, amely a borfogyasztás növekedésével csökken. Ezt a problémát nevezik összezavarásnak.

A torzítás egy másik forrása lehet az elégtelen variáció: ha egy populáción belül a sófogyasztás alsó és felső értéke közti különbség kicsi, akkor a valós egészségre való hatást a vizsgálat nem fogja mutatni, különösen, ha a nátrium bevitel felmérése pontatlan.

A molekuláris biológia potenciális alapot nyújt a táplálkozási tanácsokhoz, de a környezeti egészségkárosító tényezőkre való alkalmazása bonyolult. A táplálkozási intervenciós vizsgálatok alkotják a végső tesztet, de megbízhatóságukhoz független vizsgálat szükséges.
Ezen kívül még számottevő kockázat lehet a publikációs elfogultság (azaz a sok kis vizsgálatból csak a pozitív eredményüeket közlik), amikor hiányoznak a megbízható nagy vizsgálatok, ami gyakori [1]. Ezeknek a korlátoknak a fényében más, az egészséges életmódra vonatkozó egyéb bizonyítékokat kell alkalmaznunk. Az evolúciós biológia egy logikus ilyen lehetőség.

A TÁPLÁLKOZÁS EVOLÚCIÓS ASPEKTUSAI

Darwin evolúciós elmélete óriási hatással volt a biológiai tudományokra, de meglepően kevéssel az orvoslásra és a táplálkozásra. A közelmúltban létrejött egy több tudományágat átfogó terület: az evolúciós orvostudomány. Érdeklődő kutatók és tudósok evolúciós szemszögből elemzik az egészséget és a betegséget, és azt mérlegelik, hogy a halászó-vadászó-gyűjtögető életmódtól való eltérésünk hozzájárulhat-e a modern egészségi problémákhoz. [2, 3]. Az alaptézisek nagyon egyszerűek: valószínűleg bármilyen faj számára azok a táplálékok a megfelelőek, amelyek fogyasztása rendszeres volt a faj korai evolúciója során, a mi esetünkben a halászó-vadászó-gyűjtögető táplálkozás.

A növények toxinokkal, bioaktív anyagokkal és xenobiotikumokkal (az élő szervezetek számára idegen anyagok) védik magukat a rovarokkal és növényevő állatokkal szemben [4]. A magasan specializált növényevő állatok gyakran mutatnak adaptív jelleget az emésztésben és az anyagcserében, ami a növények és állatok közötti "kémiai háború" része. A prehisztorikus halászó-vadászó-gyűjtögető emberek úgy csökkenthették ezt a problémát, hogy alacsony koncentrációjú xenobiotikumokat tartalmazó növényi részeket (gyümölcsök, bogyók, diófélék, levelek) választottak, a zöldségek széles skáláját fogyasztották, és tudatosan elkerülték a legveszélyesebb növényfajokat [5].

A PALEOLIT DIÉTA

Számos szerző felvetette, hogy az eredeti paleolit életmódhoz való visszatérés (1.5 milliótól 10,000 évvel ezelőttig) megelőzne bizonyos, a nyugati társadalmakban előforduló korfüggő degeneratív betegségeket [6-19]. A Paleolit időszakban rendelkezésre álló főbb táplálékok a hús, hal, tengeri állatok, leveles zöldségek, gyümölcsök, magvak és diófélék, rovarok és lárvák lehettek, váltakozó arányban [20]. Mivel a gumós növények gyakran főzést igényelnek ahhoz, hogy a bennük lévő keményítő emészthető legyen [21], rutinszerű fogyasztásuk kezdete valószínűleg e periódus egy későbbi szakaszára tehető. A tejtermékek, margarin, olaj, cukor és gabonafélék fogyasztása, ami a mai Svédországban a táplálkozási energia 70%-át teszi ki [22], elhanyagolható volt. A hús és zöldség adott népre jellemző arányától függetlenül, bármilyen őskori halászó-vadászó-gyűjtögető étrend a tápérték szempontjából nagyon különbözött volna a mai emberétől.

A sovány hús magas fehérje tartalma miatt jóllakat [23-25], és kedvező hatással van a szérum lipid értékekre [26-32]. A gyümölcs és a zöldség glikémiás indexe relatíve alacsony [33], gazdag nyomelemekben, vitaminokban és oldékony rostokban, és nem annyira emeli a vér glükóz szintjét, mint a nyugaton tipikus szénhidrátban gazdag ételek. A diófélék ugyancsak előnyösek lehetnek magas koncentrációjú nyomelem és oldékony rost tartalmuk, valamint magas egyszeresen telítetlen/alacsony telített zsírsav arányuk miatt [34]. Egy vizsgálatban, gyümölcsöt, zöldséget és dióféléket tartalmazó diétát követően a szérum lipid javulás hasonló mértékű volt, mint a sztatinokkal történő orvosi kezelés után [35]. Az e vizsgálatban alkalmazott diéta vegetáriánus paleolit diétának tekinthető.

A paleolit táplálkozásoknak néha magas a kalcium tartalma. Ez a zöldségek, különösen a leveles zöldségek magas kalcium sűrűsége miatt van (mg per energia egység). Azonban nagy mennyiség szükséges az ajánlott beviteli érték eléréséhez. A paleolit diéták másik jellegzetessége többek között az alacsony omega 6:omega 3 zsírsav arány [36] és az alacsony nátrium tartalom.

ATEROSZKLERÓZIS (Érelmeszesedés)

Az ateroszklerózis a mai nyugati társadalmakban a tipikus öregedési folyamat része, sokan már fiatalkortól érintettek [37, 38]. Egyéb szabadon élő emlősöknél nem jelentkezik ez az állapot, hacsak olyan étrendet nem esznek, ami egyébként nem fordul elő természetes környezetükben [39]. Az ateroszklerózis előidézése és megszűnése állatkísérletekben rendkívül érzékeny a diétás manipulációra, sokkal inkább, mint a pszichológiai stresszre, fizikai inaktivitásra, vagy önmagában a dohányzásra [40-42].
A zsírbevitel nem az egyetlen ateroszklerózisos folyamatot érintő táplálkozási faktor az állatkísérletekben. Sok kísérlet kimutatta, hogy a kazein inkább hozzájárul az ateroszklerózis kialakulásához, mint a szója fehérje [43], és egy kísérletből az derült ki, hogy a hús fehérjéi kevésbé aterogének, mint a szója fehérje vagy a kazein [44]. Így a hús kevésbé lehet aterogén, mint a szójabab, alacsony zsírtartalmú és magas zsírtartalmú tej, ebben a sorrendben. A tejfehérje szérum koleszterinre és érelmeszesedésre tett kedvezőtlen hatását rendszerint az "állati fehérje" hatásaként szokták emlegetni.
Azonban az említett tanulmányok azt javasolják, hogy az "állati fehérje" kifejezés nem eléggé specifikus, így fel kéne hagyni a használatával.
Van valamennyi bizonyíték arra, hogy a gabonafélék hozzájárulnak az érelmeszesedéshez. Ezt Fiennes [45] már régebben felvetette, amikor feljegyezte, hogy a növényevő madarak (veréb, strucc és egyéb), valamint a magvakat fogyasztó emlősök (patkányok, egerek) rezisztensek az érelmeszesedésre, amikor gabona alapú aterogén diétát kapnak, miközben a nem magvakat fogyasztók (papagájok, főemlősök, disznók, tengeri malacok, stb…) nem. Számos oka van annak, hogy a gabonák aterogének lehetnek.

Az érdekesebb gyanúsítottak között található a xenobiotikumok egy csoportja, a növényi lektinek [46, 47]. A búza lektin (búzacsíra agglutinin) fokozza a bél áteresztő képességét [48], bekerül a vérkeringésbe [49], aktiválja a vérlemezkéket és a sejtösszetapadást elősegítő molekulákat, mint pl. a PECAM-1 [50], kötődik a makrofágokhoz és az artéria falakban lévő simaizom sejtekhez [51, 52], valamint azokhoz a receptorokhoz, amelyek normális körülmények között az inzulin és az inzulinszerű növekedési faktor-1 által aktivizálódnak [53, 54].
Bár külön-külön minden egyes kölcsönhatás fontos az ateroszklerózis folyamatában, az étkezési búzacsíra agglutinin egészséggel kapcsolatos hatásai többnyire ismeretlenek. Jó példa a lektin hatására, hogy az egyik legaterogénebb zsiradék a mogyoró olaj [55], de sokkal kevésbé aterogén miután a mogyorólektint kivonták belőle [56].
Ezen kívül a gabonafélékben alacsony azoknak az anyagoknak a szintje, amelyek az egészséges erekért felelősek.

SZTRÓK ÉS ISZKÉMIÁS SZÍVBETEGSÉG

A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján állíthatjuk, hogy az elhízottság, magas vérnyomás, cukorbetegség, valamint a szív- és érrendszeri betegség ritka, vagy ismeretlen a hagyományos táplálkozást és életmódot folytató populációk körében [58].
A bizonyítékok különösen az iszkémiás szívbetegséget illetően szilárdak, de Kelet-Afrikában a XIX. századi vizsgálatokban még a sztrók is meggyőző kapcsolatot mutatott az urbanizációval. 1920-tól Ugandában három egymást követő felmérés dokumentálta a sztrók megjelenését: az urbanizáció előrehaladtával a térségben eredetileg nem létező probléma a leggyakoribb neurológiai rendellenséggé vált [59-61]. Ugyanez a jelenség ismétlődik Pápua Új-Guineában, ahol a korábban ismeretlen sztrók a halálozás és a rokkantság egyik vezető neurológiai okává vált (I. Kevau, kiadatlan megfigyelések).
A Paleolit diéta alacsony nátrium tartalma [62, 63], a nagy mennyiségű zöldség és gyümölcs, [64, 65], és/vagy a bőséges fehérje, folsav, B6 vitamin, B12 vitamin, kálium, magnézium és C-vitamin [64, 66-73] tartalma miatt megelőzheti a sztrókot. A halászó-vadászó-gyűjtögetők, kertgazdaságot művelők és tradicionális nomádok között a vérnyomás és a testtömeg index következetesen alacsony volt, és a korral egyáltalán nem, vagy csak kevéssé emelkedett [74-86]. A glükóz tolerancia tesztekből kiderül [87-89], hogy az inzulin érzékenység magas volt. A szérum koleszterin egyes populációkban nagyon alacsony, [78, 90-93], másokban viszont nem [94-99]. A szív- és érrendszeri betegségek rizikó faktorai a halászó-vadászó-gyűjtögetőknél (40 éves férfiaknál):

• az inzulin válasz a szájon át adagolt glükózra 40%-al alacsonyabb, mint a nyugatiaknál;
• testtömeg index 20 (Svédországban 25);
• nincs túlsúly, vékony derék;
• vérnyomás 105/65 (Svédországban 130/80).

A Pápua Új Guineai Kitavában, a Trobriand szigeteken végzett egészség felmérésünkben azt találtuk, hogy a populációban nincs elhízottság, magas vérnyomás, hiperinzulinémia, iszkémiás szívbetegség, sztrók és alultápláltság [100-102]. A metabolikus szindróma jelei nem voltak fellelhetők, noha a szérum lipidek kevésbé voltak kedvezőek [101-104].
Az importált élelmiszerek hatása elhanyagolható volt, és a legfontosabb táplálékok a gumós növények, gyümölcsök, kókuszdió, hal és zöldségek voltak [105]. Az össz-zsírbevitel alacsony volt, (körülbelül a táplálék energia tartalmának 20%-a) a rost bevitel magas, de a becsült, kókuszból bevitt telített zsír mértéke hasonló volt, mint Svédországban (17 Energia %) [105]. Ennek megfelelően, jelentékeny átfedést tapasztaltunk a szérum koleszterinben Kitava és Svédország között: a kitavai férfiak 40%-nak és a nők 60%-nak volt az LDL koleszterin szintje >3.4 mmol/l [101]. Ezen kívül a szérum HDL koleszterin és triglicerid szintek hasonlóak voltak a svédországi szintekhez.
A dohányzás mértéke 75% volt a férfiaknál és 80% a nőknél, ami azt az álláspontot támasztja alá, hogy a dohányzás önmagában nem elég a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához [106-108].

A II-ES TÍPUSÚ CUKORBETEGSÉG

Az éhomi szérum glükóz szint a Kitavaiak között átlagosan két normális szórással a svéd átlag alatt volt, és Kitavában senkinek a glükóz értéke nem volt magasabb 6.1 mmol/l-nél [102]. A szérum inzulin és leptinszintje is alacsony volt, és Kitavában az életkor előrehaladtával csökkent, ami a svéd tendencia ellenkezője [102, 104]. Az átlag inzulin koncentráció a Kitavai 50-74 éveseknél 50%-al alacsonyabb volt, mint a svédeknél.
50-74 éveseknél az életkor, a testtömeg index, és a nők esetében a derékbőség rendkívül jól előre jelezte a Kitavai inzulin szinteket. Ezek az eredmények lényegében a II-es típusú cukorbetegségtől való mentességet mutatják.

A Paleolit diéta a már kialakult cukorbetegségre tett hatását elemző hosszútávú vizsgálatok még nem állnak rendelkezésünkre.
O'Dea [13] vizsgált egy csoport olyan cukorbeteg ausztrál őslakost, akik 7 hétre visszatértek a Paleolit életmódhoz. A legtöbb mérés drámai javulást mutatott, főleg az elhízottsággal és az inzulin rezisztenciával kapcsolatos értékek. Az alacsony glikémiás telítettség (alacsony glikémiás index és/vagy alacsony szénhidrát tartalom), és az alacsony energia sűrűség előnyösen hathat ilyen pácienseknél.

A magas fehérje bevitel negatív hatással lehet a vesefunkcióra, de ennek a hatásnak a mértéke vitatható [109-112]. Néhány állatkísérlet jelezte, hogy a fehérje minősége fontos lehet [113]. Egy Zucker patkányokon végzett kísérletben a kazein, a szójafehérjével összehasonlítva, súlyosbította a megromlott vesefunkciót [114]. Egy másik patkány kísérletben mind a kazein, mind a szója fehérje csökkent inzulin érzékenységet okozott, míg a hal fehérjéje nem [115].

INZULIN REZISZTENCIA

Úgy tűnik, hogy a szív- és érrendszeri betegségektől és a cukorbetegségtől való feltűnő mentesség a Kitavaiak és más tradicionális populációk körében nagyrészt a hastájéki túlsúly és az inzulin rezisztencia hiányával magyarázható. Az életkor előrehaladtával csökkenő inzulin érzékenység, ami a nyugati népességnél tipikus, valószínűleg nem tekinthető normális biológiai jelenségnek [102].
Az inzulin rezisztencia következményei messze túlmutathatnak a metabolikus szindrómán és a szív- és érrendszeri betegségeken. Cordain [116-118] felvetette, hogy a kompenzációs hiperinzulinémia számos hormonális pályát megváltoztat, és elősegíti különböző szövetek növekedését, ami olyan klinikai következményekkel járhat, mint a policisztás ovárium szindróma, az akne vulgaris, bőr és nyálkahártya rákok, és a rövidlátás, valamint a hosszútávú trendeken belül a magasabb termet és a serdülőkor korábbra tevődése. Specifikusan, a krónikusan megnövekedett plazma inzulin szintek megnövekedett keringő IGF-1 (Inzulinszerű Növekedési Faktor-1) koncentrációt, és csökkent koncentrációjú IGFBP-3-at (inzulinszerű növekedési faktor kötőfehérje-3) eredményeznek. A hiperinzulinémia miatt lecsökkent IGFBP-3 szint csökkenteni fogják a tumorellenes gének hatását.

BETEG POPULÁCIÓK ÉS BETEG GÉNEK

Az urbanizációnak erőteljes hatása volt a vércukor szintre négy jellegzetes afrikai populáció körében [119]. Ezek, és egyéb bevándorlókon végzett vizsgálatok jelzik, hogy gyakorlatilag az áttelepülést követően az egyének 100%-ánál alakultak ki magasabb glükóz értékek, mint a kontroll csoportnál, akik továbbra is fenntartották a hagyományos életmódot. Genetika és környezet tehát együtt működik, nem pedig önállóan [120], vagy, Rose szavaival: a válasz arra a kérdésre, hogy "Miért van az, hogy ez a bizonyos egyén, ebben a populációban, megkapja ezt a betegséget?" nem feltétlenül ugyanaz, mint a válasz a "Miért van annyi betegség ebben a populációban?" kérdésre [121]. A két kutatási megközelítés elméletileg nem független, még ha a anyagi támogatásért versenyeznek is.
Az európai leszármazottak, mint csoport, kicsit kevésbé hajlamos a cukorbetegségre és az inzulinrezisztenciára [122-124], ami a civilizáció felemelkedése után bizonyos negatív szelekciós nyomás jelenlétét jelzi (Vagyis a cukorbetegségre hajlamosabbak kihaltak). Allen és Cheer [122] felvetették, hogy ez lehet a tejfogyasztáshoz kapcsolódó cukorbetegség. Ezt a jelenséget alátámasztják azok a borjakon végzett vizsgálatok, amelyek emelt tej ellátás mellett fokozottan inzulin rezisztenssé váltak [125].
A hajlamot illető nyilvánvaló etnikumbeli különbségek miatt az inzulin rezisztencia következményei különösen károsnak tűnnek a nem-európaiak körében. A szingapúri kínai populációnak elképesztő módon 82%-a rövidlátó [126], és egy Nagy-Britanniában élő indiai nők köréből találomra vett mintában a policisztás ovárium szindróma előfordulása 52% volt (110/212) [127]. Mindkét populációban magas az inzulin rezisztencia előfordulása. Hasonlóképpen, 107 svédországi család által adoptált indiai lánygyermeknél az első menstruáció átlagos ideje 11,6 év volt, ami jelentősen korábbi, mint a svéd lányoké, vagy az Indiában élő indiai lányoké [128]. Öt lánynak az első menstruációja 9 éves kor előtt jelentkezett, a legkorábbinak 7,3 éves korában.

OSZTEOPORÓZIS(Csontritkulás)

Az oszteoporózis okozta törések előfordulási gyakoriságában megfigyelhető nagy nemzetközi eltérések azt mutatják, hogy az általában tárgyalt okokon kívül (fizikai inaktivitás, alacsony kalcium bevitel, D vitamin hiány, fogyás, dohányzás, alkohol) további életmód faktorok is szerepet játszanak. Az eredeti Paleolit életforma része volt számos előnyös faktor, mint pl. a sok gyaloglás, a gabonák és a babfélék alacsony fogyasztási szintjének köszönhető magas kalcium biohasznosulás [129] (ezek fogyasztása ugyanis gátolja a kalcium felszívódást), és az alacsony nátrium bevitel miatti alacsony kalcium vesztés a vizelettel [130, 131]. Néha a zöld leveles zöldségek fogyasztása által magas volt a kalcium bevitel. Ezek ugyancsak gazdag káliumforrások, így lúgosító hatásúak, ami gátolja a vizeleten keresztül történő kalcium veszteséget [132-139].
A csontok erősségéhez szükséges optimális fehérje bevitel vita tárgya. Az elmúlt években számos vizsgálat jelezte, hogy a nyugati idősek körében a fehérje bevitel túl alacsony az optimális csontsűrűség fenntartásához [140-146]. Ez ellentmond a korábbi feltevésnek, hogy a magas fehérjebevitel elősegíti az oszteoporózis kialakulását. A tárgyhoz tartozó fontos tény, hogy a leggyakrabban idézett, ezt a feltevést helyeslő tanulmány szerzője ma már nem hiszi, hogy a fehérje káros a csontokra [142]. Azonban komoly bizonyíték van rá, hogy a nettó savterhelés (a magas étkezési fehérje és gabona bevitel miatt) megnöveli a vese kalcium kiválasztását [132-139, 147]. Azonban, mivel a sajt, gabona- és babfélék, és hozzáadott só nem szerepeltek a Paleolit diétában, míg a gyümölcsök és a zöldségek fogyasztása meghaladta a mostaniét, ami összességében előnyös lehet [118, 148].
Egy másik ellentmondásos téma, hogy fontos-e a fehérje minősége [146, 149]. A legtöbb tanulmány azt állítja, hogy a mindenevőkkel összehasonlítva, a vegetáriánusok csonttömege alacsonyabb [150-152], vagy nem különböző [153-155], míg csak egyetlen egy tanulmány mutatott magasabb csonttömeget vegetáriánusoknál [156]. Néhány vizsgálat azt mutatta, hogy a szójafehérje megelőzi a csontritkulást, de a releváns kísérletekben a kontrol fehérje a kazein volt [157-159]. Egy tanulmányban a halliszttel összehasonlítva, a szójafehérje csökkentette a csonttömeget, és megemelte a mellékpajzsmirigy hormon szinteket a disznóknál [160].
A "csontritkulás lipid hipotézise" szerint, a dyslipidémia és az oxidált LDL hozzájárul a csontritkuláshoz [161]. Ezen kívül, az inzulin rezisztens alanyoknak és cukorbeteg pácienseknek a magasabb csonttömeg ellenére törékeny csontjai vannak [162-168]. Patkányoknál a diétával indukált inzulin rezisztencia megnöveli a törési hajlamot anélkül, hogy a csonttömeget csökkentené [169, 170]. Ezek az eredmények aláhúzzák azt a tényt, hogy a csonterősség nem kizárólag a csonttömegtől függ [171]. Úgy tűnik, hogy az inzulin érzékenységet javító gyógyszerek gátolják a csontbontó aktivitást [172].

KONKLÚZIÓ

A sovány hús, hal, zöld leveles zöldségek és gyümölcsök fogyasztása a földművelés előtti őseink hosszú tapasztalata alapján egészségmegőrző szempontból tanácsos. Ebben az ősi időben ezek a táplálékok hajtották előre az emberi evolúciót. A tejtermékek, gabonák, babfélék, só, kisütött zsírok és finomított szénhidrátok, beleértve a cukrot, evolúciós értelemben "újak". Egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy ezek humán táplálkozásba való beillesztése az egészségre káros hatásokat okozhat, különösen serkenthetik a krónikus betegségek kialakulását.
Több vizsgálat szükséges, különösen humán alanyokon, de a Paleolit táplálkozás elméleti alátámasztása szilárdabb, mint bármelyik másik javallt egészség teremtő diétás étrendé.

Forrás:http://www.tenyek-tevhitek.hu/paleolit-etrend-pozitiv-hatasai.htm