Tegnap leszüreteltem az utolsó tőke szőlőt.Ne tessék hatalmas mennyiségre gondolni, 3-4 kg-ról van szó.
Ismereteim szerint fehér
Delavári fajta, bár mindig Delevárinak neveztük. Édesapám ültette még nekem, amiért hálás vagyok, hisz így tovább tudom vinni ezt a szép hagyományt.(Bár ma már a bortörvény rendelkezése szerint a telepítése tilos......) Eredetileg nem magyar fajta, de engem mégis a gyökereimhez köt.....
Édesapámnak igen sok szőlője volt, mint volt sokaknak abban az időben. Többek között ez a fajta, apró szemű, elég vastag héjú, viaszos bevonatú.Mindig a tőkéken maradt egészen a fagyokig.Amikor leszedte, az esti program a szőlőfürt kötözés volt.A zsineg két végére egy-egy fürt szőlőt kötöztünk és a szellős, de nem fagyos kamrába Édesapám egy rúdra aggatta, pont úgy ahogy a kolbászt szokás.Karácsonykor mindig került az ünnepi asztalra ebből a szőlőből.Nagy kincs volt ez akkoriban, bár nekem/Nekünk ma is az:)Tudom ma már lehet frisset is kapni, de ez más. Ez a szőlő, igaz most termett, de generációk "lenyomatát" hordozza magában:) Így tették a Szüleim, így tették az Ő Szüleik, és feltehetően előttük is.Most így teszek én is...lehet, hogy én vagyok az utolsó a mai világban, de kitudja, ha más nem,akkor az én Gyermekem ismerni fogja még ezt az ÍZT.Szóval leszedtem a szőlőt: napok óta készültem rá, nagy vágyakozással a szívembenvártam a megfelelő pillanatra.Kosárkámba rakosgattam, de előtte a nem odavaló szemet lemetszettem (megettem),
hogy csak is a hibátlanok maradtak. Előző nap az eső is besegített, lemosta, bár ha nem tette volna, én sem tettem volna.Ez a szőlő kezeletlen, nem látott még permetet, az út porától is messze van.A konyhapultra szétrakosgattam, és egy méteres zsinegre több fürtöt kötöztem,olyan távolságra, hogy ne érjenek egymáshoz.A kicsike (kincses) kamránkba felaggattam a kicsinyke rúdra, amit a férjem rögzített a mennyezetreés a Fiam készített rá kampókat.(Imádom az ilyen családi vállalkozásokat, valami különleges érzés keríti hatalmába az embert:
az Édesapám ültette a szőlőt, a Férjem készítette a rudat, a Fiam a kampókat,
én szeretgettem a szőlőtőkét, szedtem le a fürtöket és kötöztem fel, benne vagyunk Mindannyian:)))
A felkötözött fürtök igencsak összetöpörödnek Karácsonyig, de az ízük ettől sokkal koncentráltabb lesz.Miden szem maga lesz a csoda:)
Tegnap este párán szót váltottunk a Facebookon.Egy kedves Hölgy elmesélte, hogy Édesanyja cukros füsttel füstölte meg régen: a cserépkályhából parazsat vett ki a szeneslapáttal.
Ez egy enyhe nyugtató, gyomorsav, valamint gyulladáscsökkentő teakeverék. A fő alkotóeleme az orbáncfű, ami feszültségoldásban, emésztés megsegítésében egyaránt jeleskedik. A gyomoridegesség miatti savtúltengésre ez a keverék nagyon jó. A cickafark gyulladást csökkent és gátol, szelet hajt, görcsöket old.
Utolsó hozzászólás